A hosszú, fárasztó vizsgaidőszak végén, 2015. január 22-én a Nyelvészeti Műhellyel kirándulni indultunk: Szegedet s a dermesztően hideg, fagyos napokat magunk mögött hagyva Budapestre, az Országos Széchényi Könyvtárba látogattunk. 
A késésekkel tarkított vonatút után, 11 óra tájt értünk el úti célunkhoz, nemzeti könyvtárunkhoz, mely a budai vár épületkomplexumában foglal helyet.
A könyvtárba belépve, meleg, szívélyes fogadtatás várt minket. Első programként, Herendi László vezetett körbe minket egy egyórás könyvtártúra keretében. Vezetőnk lelkesen, élvezetesen mesélt a könyvtár alapításáról, létrejöttéről, a dokumentumokról, az OSZK-nak otthont nyújtó épületről s annak történetéről, a gyűjteményekről, valamint az intézmény működéséről. Túránk kiindulópontjaként Széchényi Ferenc (könyvtárunk alapítója) egykori könyvadományának mintegy 3000 darab kiállított példányát tekinthettük meg. Érdekesség, hogy ezek a könyvek mind a mai napig kölcsönözhetőek, s az olvasók élnek is ezzel a lehetőséggel. Ezt követően megismertük, hogyan rendezték be egykoron nemzeti könyvtárunkat: láttunk korabeli könyvespolcot s –állványt, továbbá egy réges-régi olvasópultot és olvasójegyet is megpillanthattunk.
Herendi Lászlónak köszönhetően számtalan érdekes információval gazdagabban tértünk haza. Nem csak engem lepett meg az a tény, hogy az OSZK a vár 5.,6., illetve 7. emeletén foglal helyet – az épületbe belépve ezt egyáltalán nem érzékeltük. Történelemórákon hallottam róla, ám mindeddig mégsem realizáltam elmémben, hogy korábban Horthy Miklós is itt élt családjával. A dokumentumtárról is jó néhány új adatot hallottunk. Azt talán már általános iskolás korunkban is tudnunk kellett, hogy nemzeti könyvtárunk feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése. Ugyanakkor mit takar pontosan ez a misztikusnak hangzó fogalom? Vajon egy tescós szórólap annak számít? Herendi Lászlótól megtudtuk a választ: igen. Bizony meglepőnek tűnhet, hogy a különböző szupermarketek reklámkatalógusai is fellelhetőek a könyvtári gyűjteményben, s talán azt gondoljuk, felesleges ilyesmit megőrizni az utókor számára. Ugyanakkor a nyelvészek számára is érdekes kutatási témát nyújthat a reklámújságok nyelvi stratégiáinak tanulmányozása.
Megdöbbentő vagy sem, ám az SZTE Klebelsberg Könyvtár informatikai rendszere némileg modernebb OSZK-éhoz képest: ha az olvasó az OSZK-ban raktárból szeretne kölcsönözni, kölcsönzőcetlire kell felvezetnie kérését, míg egyetemi könyvtárunkban ugyanezt a folyamatot néhány kattintással, digitálisan is elintézhetjük.
A könyvtártúra után Madas Edit fogadott minket. Madas Edit 2003 óta áll a Fragmenta Codicum Műhely élén, melynek feladata a középkori latin kódextöredékek feltárása, a töredékek s teljes kódexek tudományos feldolgozása. A tanárnő megismertetett minket kutatási területével, s a középkori írások világába kalauzolt minket. Ám nem csupán távolról pillanthattuk meg eme értékes fragmentumokat, hanem néhányat közelebbről is megvizsgálhattunk. Érdekes volt látni, hogyan módosul az íráskép s a betűtípusok az évszázadok során. Ám nem csupán a betűk, hanem a kották képe és a hangjegyek is eltérnek a ma ismert formáktól. Csodálkoztunk azon is, hogy noha a legkorábbi kódextöredék a 9. századból származik, mégis könnyebben olvasható néhány későbbi példánynál. A pergamenlapok tapintása közben néha azon tanakodtam: vajon hány állat életébe kerülhetett egy díszes kódex előállítása? Megigézve csodáltam a réges-régi emlékeket, s eltűnődtem azon is, vajon hány ember érintkezhetett eme értékekkel.
Jóleső érzés volt a vizsgákon túlesve, intellektuálisan feltöltődni egy kellemes kirándulás keretében. Köszönettel tartozunk a szervezésért műhelyvezetőnknek, Schirm Anitának s műhelytitkárunknak, Kalla Viktóriának!
Szeverényi Melinda
via Eötvös Blog
