Elmúlt idők múlt idői

2016. június 06. 08:00 - kviki1993

Múltidő-rendszerünk az ősmagyar kortól (i.e. 1000 – i.sz. 896) kezdve napjainkig nagy változáson ment keresztül. Régi irodalmi alkotásokban, versekben még találkozhatunk egy-egy „hallgatja vala” vagy „mondá” jellegű kifejezésekkel, mára azonban már csak a -t/-tt jeles múlt időt használjuk. De vajon mi volt a szerepük ezeknek a kiveszett igeidőknek? És mi okozhatta az idő kifejezésének egyszerűsödését?

Ugyan az igeidőrendszer bemutatását az ősmagyar kortól elkezdhetném, én mégis inkább az ómagyar korra (896–1526) fókuszálnék, hiszen azok az igeidők, amelyekkel a nyelvészeti szakirodalmat nem olvasók a szépirodalmi alkotásokban találkozhatnak, ebben az időszakban nyerték el végleges formájukat.

konyv1.jpg

Az ómagyar kor végére a magyar nyelvben négyféle múlt idő alakult ki.

Ezek a következők lehettek kijelentő módban: az /, -a/-e, / jeles, ún. elbeszélő múlt (pl. adá); a -t/-tt jeles, ún. befejezett múlt (pl. adott); a Ø + vala, (Ø + volt) típusú múlt (pl. ad vala); és a -t(-t) + vala, (-t(-t) + volt) típusú múlt (pl. adott vala). A feltételes mód múlt idejére (-t + volna típusú) példáink a kései ómagyar kortól vannak, valamint elhanyagolható mértékben van jelen a korban a felszólító mód múlt ideje (-t + legyen típusú). Ez utóbbi nem bizonyult a későbbiekben életképesnek, csupán a fordításokon alapuló írásbeliségben voltak többé-kevésbé jellemzőek.
A feltételes mód múlt idejű alak gyakran jelent meg olyan mellékmondatokban, ahol az a magyar nyelvhasználati szabályok alapján kijelentő módú lett volna. Ez valószínűleg latinos szerkezeti hatásként, a latin coniunctivus praeteritum imperfectum megfelelőjeként (imperfectum tő + ĕ-re- + igei személyrag, pl. capio ’elfog, kap’ → capere-) alakult ki.

Az -á/-é jeles múlt előfordulását tekintve leginkább az írott nyelvben volt gyakori és a személytelen elbeszélések esetében alkalmazták (azaz olyan szövegekben, ahol az elbeszélő személye nem kerül előtérbe). A múltban megtörtént esemény vagy eseménysor egy-egy láncszemét írta le időviszonyítás nélkül. Ez az igeidő független volt az ige tartós, befejezett vagy mozzanatos jellegétől. Az élőbeszédhez közelebb álló szövegtípusokban (pl. levelek, párbeszédek) leginkább a közelmúltat jelölte, amit néhol a mondatban megjelenő határozószók is megerősítettek (pl. pénteken, a tegnapi napon). A közelmúltnak ezzel az időjellel történő jelölése feltehetően már ebben az időszakban is nyelvjárási sajátosság volt. A ma egyedüliként használatos -t/-tt jeles múlt idő mellett az -á/-é jeles még egészen a 19. századig élt, igaz, akkor is már csak inkább az emelkedett stílus kialakításának eszköze volt (ld. például Jókai Mórnál).

Néhány példa erre az igeidőre a középmagyar kor (1526–1772) elejéről:

hogӱ Ez el Mwlt estwe Jewe megh Nemett krӱstoff Bechböl (átírás: „hogy ez elmúlt este jöve meg Német Kristóf Bécsből") – Batthyány Ferencné levelezése a 16. századból (Terbe 2010)

es lelketh uristennek naģ bodoghsagossul megh ada („és lelkét Úristennek nagy boldogságosul megadá”) – Kazinczy-kódex (1526–1541)

konyv2.jpg

A -t/-tt jeles, befejezett múlt idő használata elsősorban a beszélt nyelvre, és így a beszélt nyelvhez közelebb álló szövegtípusokra volt jellemző már a kései ómagyar korban is. A -t képzős igenév állítmányként az esemény következtében létrejött állapotnak, később pedig már a cselekvés eredményének kifejezésére is szolgált. Ezek után magát a cselekvést, történést is jelölhette, ami végbement és a jelenre befejeződött, végül pedig csupán a múltban folyó cselekvést kezdte kifejezni.

Néhány példa:

Azt hÿttem hogÿ („azt hittem, hogy…”) – Batthyány Ferencné 16. századi levelezése (Terbe 2010)

Azth Sem Engette marton saffar („azt sem engedte Márton sáfár”) – uo.

 

A Ø + vala, (Ø + volt) típusú, analitikus jellegű múlt idő a múltbeli események hátterében meglévő, vagy akár annak elbeszélése idején még tartó állapotot fejezte ki. A kódexirodalomban a latin indicativi praeteritum imperfectum magyar megfelelőjeként használták (imperfectum tő + ĕ-ba + igei személyrag, pl. capio ’elfog, kap’ → capieba-). Egyébként a következő esetekben alkalmazhatták: lelkiállapot, tartós érzelem, szükségesség kifejezésére (szereti vala; nem akarnak vala); ismétlődő (szaggatják vala); valamint rendszeresen csinált, szokásos cselekvés esetében (mennek vala) stb.

Néhány példa:

Mertt mastanӱs Eremest megh teer vala („mert mostan is örömest megtér vala”) – Batthyány Ferencné 16. századi levelezése (Terbe 2010)

ezǫknek neuǫketh mind megh kerdÿuaľa („ezöknek nevöket mind megkérdi vala”) – Kazinczy-kódex

 

A -t/-tt + vala, (-t/-tt + volt) típusú igeidő segítségével már a kései ómagyar korban is a múltbeli állapotot vagy eredményt érzékeltethették, a létige megfelelő alakja, a vala szolgált a múlt idő és ugyanakkor a tartósság kifejezésére. Máshogyan fogalmazva: ez az igeidő a múltban befejezett történés következtében beálló állapotot jelölte, minden esetben a régmúltat jelentette. A fordításirodalomban a két múlt idejű cselekvés közül mindig a korábban történtet jelölte.

Néhány példa:

Az kj Mastan el wÿttę wagÿon kett Eztendeję („az, ki mostan elvitte vagyon két esztendeje”) – Batthyány Ferencné 16. századi levelezése (Terbe 2010)

amit az termezet ǫtǫlǫk megh tagadoth uala („amit az természet őtőlük megtagadott vala”) – Kazinczy-kódex

 

Miután megnéztük, milyen helyzetekben használhatták ezeket az igeidőket, talán arról is érdemes szót ejteni, hogy ezek milyen gyakorisággal fordultak elő. A következő táblázat E. Abaffy Erzsébet (1992) kutatása alapján tartalmazza a kései ómagyar kor igeidőinek előfordulását:

tablazat.jpg

A táblázatból leolvasható, hogy az élőbeszédhez közelebb álló szövegtípusokban (levelek, iratok) a legnagyobb arányú előfordulást a -t/-tt jeles múlt mutatja, ezt követi az -á/-é jeles és a -t/-tt + vala (-t/-tt + volt) típusú igeidő. Ezzel szemben a kódexekben az -á/-é jeles múlt idő dominál, ezt követi a -t/-tt jeles, és viszonylag nagy arányban fordul még elő a Ø + vala (Ø + volt) típusú múlt.

kodex.jpg

A középmagyar kortól (1526–1772) kezdve lényeges alakulások történtek az igeidő-rendszerben. A Ø + vala, (Ø + volt), a -t/-tt + vala (-t/-tt + volt) típusú múlt idők egyre inkább beolvadtak az elbeszélő múltba, eközben pedig maga az elbeszélő múlt is egyre inkább összemosódott a -t/-tt jelessel. Sokszor ugyanabban a szövegben használták őket egymás mellett, és egyre kevésbé volt köztük jelentésbeli vagy funkcionális különbség. Az igeidők sokszínűsége az irodalmi művekben még ugyan megmaradt bizonyos mértékig, de ennek már csak esztétikai oka volt, a változatosságra törekvés motiválta a beemelésüket.

Az igeidők eltűnését a szakirodalom az igekötő-rendszer kiépülésével is kapcsolatba hozza. A befejezettséget kifejező igekötős igék többnyire -t/-tt jeles múlttal álltak (pl. eltávozott). Az ír vala jellegű igék viszont nem állhattak igekötővel, hiszen az igeidő általi folyamatosság és az igekötő által kifejezett befejezettség nem férnek össze egymással.

Az idő kifejezése a nyelvekben még sok érdekességet mutat, a következő cikkben a belső eseményszerkezetről és az aspektusról lesz majd szó.

 

Felhasznált irodalom:

E. Abaffy Erzsébet 1991: Az igemód- és igeidőrendszer, in Benkő Loránd szerk. A magyar nyelv történeti nyelvtana I., Budapest, Akadémiai Kiadó, 104–21.

E. Abaffy Erzsébet 1992: Az igemód- és igeidőrendszer, in Benkő Loránd szerk. A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1., Budapest, Akadémiai Kiadó, 120–83.

Kalla Viktória 2015: Az igekötők és az igeidők aspektusjelölő szerepének vizsgálata Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin leveleiben, in P. Kocsis Réka – Szentgyörgyi Rudolf szerk. Anyanyelvünk évszázadai 1, Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, 37–55.

Pátrovics Péter 2004: Az aspektus története és tipológiája, Budapest, Akadémiai Kiadó.

Sárosi Zsófia 2003: Morfématörténet. A jelek, in Kiss Jenő–Pusztai Ferenc szerk. Magyar nyelvtörténet, 362–4; 614–5.

 

Kalla Viktória

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr18775640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása