A diskurzusjelölők és az ovisok
A gyermekek számos diskurzusjelölőt használnak spontán beszédükben, amelyekkel jelzik pragmatikai, nyelvhasználati tudatosságuk kialakulását (Markó‒Gárczi‒Imre 2010). Megfigyelték továbbá azt is, hogy az életkor előrehaladtával egyre több diskurzusszervező elem jelenik meg nyelvhasználatukban (Markó‒Dér 2011). Érdekes kérdés lehet, hogy mely diskurzusjelölők és mikor jelennek meg az óvodások spontán beszédében.
Forrás: http://francianyelviskola.com/wp-content/uploads/2014/04/francianyelvoktatás1-680x365.jpg
A diskurzusjelölőkről
A diskurzusjelölők olyan diskurzusszervező elemek, melyek diskurzusszegmenseket kötnek össze, és pragmatikai viszonyokat jelölnek. Már elnevezésük is utal arra, hogy ezek az elemek a szóbeli beszélgetésekben és az élőbeszédszerű írott anyagban (pl. chat szöveg) töltenek be szerepet. Bruce Fraser (1999: 938) egy kéthelyiértékű viszony (S1 és S2) relációjában ábrázolja a diskurzusjelölőket (DJ), amelyben a funkciójuk az általuk bevezetett és a korábbi diskurzusrész kapcsolatának explicitté tétele, tehát Fraser az elemek textuális, szövegbeli szerepét hangsúlyozza.
Pl. Megjöttek a szüleim (=S1), pontosabban (=DJ) az édesanyám (=S2) (Schirm 2011: 13).
A példa alapján látszik, hogy a beszélő ebben az esetben egy önjavítást végez, tehát pontosítja az S1 diskurzusrészt, nem a szülők, hanem csak az édesanya érkezett meg.
A diskurzusjelölők funkciója a relevanciaelméletben[1] (Sperber‒Wilson 1986) az, hogy egy megnyilatkozás elérje a relevanciát[2]. A diskurzusjelölők mind a beszélőknek, mind a hallgatóknak segítséget nyújtanak. A beszélőknek az információ rendezésében és a megnyilatkozásuk világos produkálásában, míg a hallgatóknak a diskurzus implikatúráinak (sugallt jelentéseinek) helyes kikövetkeztetésében segítenek. Emellett vezetik a hallgatót az optimális relevancia[3] felé, és fenntartják a diskurzus koherenciáját.
A relevanciaelmélet és a koherencia kapcsolata
A relevanciaelmélet (Zhao 2014: 2107‒2108) szerint a diskurzuskoherencia azáltal jön létre, hogy a hallgató az optimális relevanciát keresi. A diskurzusjelölők megkönnyítik a hallgatónak, hogy elérje az optimális kontextuális hatást a legkisebb feldolgozási erőfeszítéssel azáltal, hogy korlátozza a hallgató megnyilatkozásának interpretációját az optimális relevancia felé. A hallgató végül eléri az optimális relevanciát, és a diskurzust koherens egésszé teszi. A diskurzusjelölők a diskurzus ragasztóanyagai, melyek a nyelvi szerkezet és a koherencia között jönnek létre.
A diskurzusszervező elemek koherenciája két szinten realizálódik: a lokális koherencia és a globális koherencia szintjén. A lokális koherencia szemantikai, jelentésbeli relevanciára utal a diskurzusban szereplő vagy a beszédfordulóban lévő szomszédos megnyilatkozások között. Ekkor a diskurzusszervezők hangsúlyozhatják a koherens kapcsolatot a diskurzusegységek között (then ’azután’), vagy kiegészíthetik a korábbi megnyilatkozást (that is to say ’vagyis’). A globális koherencia a nem határos megnyilatkozások közötti kapcsolatra utal. Például amikor a diskurzusjelölőt témabevezetőként (first of all ’elsősorban’) vagy témazáróként (in closing ’zárásként’) használjuk. A vizsgált nyelvi elemek funkciója tehát nemcsak a szomszédos megnyilatkozások közötti kapcsolat biztosítása, hanem a kontextus és a megnyilatkozás közötti összefüggés megragadása is.
Az óvodások diskurzusjelölőiről
Az óvodások nyelvhasználatában is megfigyelhető a lokális és globális koherenciát biztosító elemek használata.
- példa
Gy: Itt kezdjük? (.) A (.)
F: Ahol szeretnéd, ott kezded.
Gy: öö A béka. (.) A béka be akarta húzni, a gólya meg (.) meg akarja enni, (.) és (.) ez a legvége, ugye?
F: Amelyiket szeretnéd. Te vál/ Te magad válogatod össze. Te találod most ki ezt a mesét.
Az első példasorban látszik, hogy a kisgyermek az ugye diskurzusjelölőt használja, mellyel a nagycsoportos a lokális koherenciát biztosítja. Az ugye használata által a hallgató megérti a sugallt jelentést: az ovis nem biztos a képek sorrendjében, megerősítésre vár a hallgatótól, amelyet meg is kap.
- példa
F: Itt az egyik kép, (.) itt meg van a másik. Mi történik ezzel a madárral? Vagy mesélj nekem egy mesét a képekről. (.)
Gy: öö előjött a béka.
F: Mhm. Előjött a béka, és?
Gy: És a madár meg elköltözik.
A második példasorban az és diskurzusjelölő szóátadó funkcióban szerepel. Használata által a lokális, helyi szövegösszefüggés biztosítódik. A beszélő célja, hogy megnyilatkozása világos, érthető és folytatható legyen a hallgató számára, amely megvalósul, hiszen a kiscsoportos átveszi a szót az adatrögzítőtől.
- példa
F: Oké. És már csak egy ilyen kis mese lesz, és be is fejeztük.
Gy: Jó. (.) Szóval az ötödik.
A középső csoportos óvodás egy megállapítást tesz, és kikövetkezteti, hogy a következő mese már az ötödik lesz.
A globális koherenciát biztosító elemek használata az óvodás korban nem jellemző. Csupán kettő példát találtam a 70. 310 szóból álló, saját gyűjtésű korpuszomban[4]. Ennek oka az lehet, hogy ez a típusú szövegösszefüggés már egy komplexebb szövegértelmezési képességet igényel. Például tudnia kell a gyermeknek, hogy egy mese bevezető, tárgyaló (középső) és befejező részből épül fel.
- példa
F: Na mi történik ezzel a virággal?
Gy: Először is a itt még két virág volt. Itt semmi bajjal. Itt pedig már elkezdett esőni eső, ezért növekedett. És ez pedig a pillangó kiszívta picit a virágport, leszedte az a kislány, és beleültette a kis kertjébe.
A nagycsoportos óvodás történetét egy témabevezető diskurzusjelölővel, az először elemmel kezdi el. A hallgató az elem használatával vissza tudja fejteni, hogy egy új történetet kezd el a beszélő.
- példa
F: Na jól van. Jön a következő mese. Arra is ilyen ügyesen figyelj.
Gy: És végül nem lesz mese.
F: Még lesz mese.
A középső csoportos óvodás a végül használatával utal arra, hogy már egyáltalán nem fog látni mesét, biztosítva ezzel a globális koherenciát (előtte már sok mesét látott).
Összegzésként
Az óvodások nyelvhasználatában már igen korán, 3 éves kortól megfigyelhető a diskurzusjelölők használata. Azonban ezek használata nem egyforma mértékű. Az ugye diskurzusszervező elemet mindössze egyszer, egy nagycsoportos nyelvhasználatában figyeltem meg, a szóval elemet is szintén egyetlen középsősnél adatoltam, míg az és diskurzusjelölő mindhárom korcsoportban 574-szer fordult elő. A diskurzusjelölőkkel főként a lokális koherenciát, tehát a helyi szövegösszefüggést biztosítják az óvodás beszélők esetében. Használatuk által a beszélő érthetőbb, világosabb megnyilatkozásokat tud produkálni (pl. megerősítésre vár), illetve a hallgató megértését is elősegítik (Erősítsd meg a mondanivalóját!).
Irodalom
Csépe, V., Győri, M., Ragó, A. 2007. Általános pszichológia 1‒3. ‒ 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Budapest: Osiris Elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_altalanos_pszichologia_3/ch08s03.html
Markó, A., Dér, Cs. I. 2011. Diskurzusjelölők használatának életkori sajátosságai. In: Navracsics, J., Lengyel, Zs. (szerk.) 2011. Lexikai folyamatok egyéskétnyelvű közegben. Pszicholingvisztikai tanulmányok, II. Budapest: Tinta. 49–61. Elérhető: http://real.mtak.hu/26155/1/Marko-Der_pszicholingvisztika_2011.pdf
Markó, A., Gráczi, T. E., Imre, A. 2010. A diskurzusjelölők használatának fejlődése: a hümmögés formai és funkcionális sajátosságai különböző életkorokban. In: Navracsics, J. (szerk.) 2010. Nyelv – beszéd – írás: Pszicholingvisztikai tanulmányok, I. Budapest: Tinta. 82–92.
Schirm, A. 2011. A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és szinkrón státusa alapján című doktori disszertáció. Elérhető: [http://doktori.bibl.u-szeged.hu/759/1/schirm_anita_doktori_disszertacio.pdf ]
Sperber, D., Wilson, D. 1986. Relevance. Cambridge: Cambridge University Press.
Zhao, H. 2014. The textual function of discourse markers under the framework of relevance theory. Theory and Practice in Language Studies, 4 (10): 2105‒2113
[1] Osztenzív‒következtetéses kommunikáció, amelyben felismerik, hogy a beszélői szándék felismerése elengedhetetlen a hatékony kommunikációban (Csépe‒Győri‒Ragó 2007).
[2] „Az emberi megismerőrendszer mindig a nagyobb relevanciával rendelkező információt fogja feldolgozni, ezzel párhuzamosan pedig törekszik arra, hogy az információ feldolgozása minél kevesebb erőfeszítést igényeljen” (Csépe‒Győri‒Ragó 2007).
[3] „A befogadó számára, figyelembe véve állapotát, képességeit és céljait, a lehető legrelevánsabb információt kínálja, a lehető legkisebb feldolgozási erőfeszítés árán” (Csépe‒Győri‒Ragó 2007).
[4] „Az ismeretterjesztő az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült”.
