Mi fán terem a metafora?

2016. március 12. 07:06 - kviki1993

Legtöbbünknek a metaforáról a versek és az az iskolai magyarórákon rongyossá ismételt meghatározás jut eszünkbe, miszerint "két dolog, esemény, tárgy vagy személy azonosítása külső vagy belső tulajdonságbeli hasonlóság alapján". De valóban csak ennyiről lenne szó? Ha azt hitte, igen, akkor bizony melléfogott!

demotivalo.jpg

Bizony, ez is egy metafora
forrás: http://www.demotivalo.net/view/58406/az-elet-egy-ut-de-nem-kell-aggodni

Először is nézzük, hogy az iskolában megismert, (mondjuk így: hagyományos) vélekedés szerint a metaforának milyen öt jellemző tulajdonsága van:

  1. Kizárólag nyelvi természetű jelenség.
  2. Csupán művészi-esztétikai funkciója lehet.
  3. Mindig valamilyen hasonlóságon alapszik.
  4. Tudatosan kigondolt (és nagyfokú kreativitás szükséges hozzá).
  5. Nem képezi részét a mindennapjainknak (esztétikai-művészi jelenség lévén).

Az eddigihez képest merőben más elmélet született meg George Lakoff és Mark Johnson nyomán, 1980-ban ugyanis kiadták a Metaphors We Live By (magyarul kb.: Hétköznapi metaforáink) című munkájukat, amely a metaforaelmélet kognitív jellegű (megismerésen, gondolkodáson alapuló) megalapozását jelentette. Az elmélet magyar nyelvű összefoglalóját Kövecses Zoltán munkájából (2005) ismerhetjük meg, a cikkemhez én is ezt a kötetet használtam fel.

Lássuk, hogy a hagyományos felfogással szemben mit állít Lakoff és Johnson a metaforákról! Először is, szerintük a metafora nem a nyelv, a szavak jellemző tulajdonsága, hanem sokkal inkább maguké a fogalmaké. A metafora funkciója nem csupán esztétikai vagy művészi jellegű lehet, hanem ennél sokkal fontosabb. Az a célja, hogy az életünkben jelen lévő fogalmak megértését elősegítsék. Hogyan lehetséges ez?

A metafora a kognitív nyelvészet felfogásában nem más, mint egy fogalmi tartománynak egy másik fogalmi tartomány kifejezéskészletével történő megértése. Maga a fogalmi tartomány pedig olyan mentális séma, amelyet a tapasztalataink alapján alkotunk meg az egyes jelenségekről (Kövecses–Benczes 2010: 225). Az előbb említett két tartomány a forrás-, illetve a céltartomány. A forrástartományból merítjük magukat a metaforikus kifejezéseket, ennek segítségével érthetjük meg a céltartomány jóval absztraktabb fogalmait. A céltartomány pedig tehát az, amelyet a forrástartomány használata révén megérteni próbálunk.

Lássunk egy példát fogalmi metaforára!

Az elméletekről gyakran úgy beszélünk, mintha épületek lennének, ezért nem ritkák az ilyen kifejezések a magyar nyelvben:

AZ ELMÉLETEK ÉPÜLETEK
Ez az alapja az elméletednek?
Eddig még csak az elmélet vázát építettük fel.
A hitemet alapjaiban ingatták meg a szavai.

Az előbbi példából jól látszik a fogalmi metaforáknak az a jellemzője, miszerint szisztematikus megfeleléseken alapulnak, tehát ez esetben az elmélet egyes részei megfeleltethetők az épület egyes részeinek (pl. alap, váz).

Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy egy forrástartomány természetesen több céltartomány jellemzésére is alkalmas. Az előző példákból kiindulva tehát elmondható, hogy az épületek fogalmi tulajdonságai rávetíthetők más jelenségekre is. Néhány példa:

 A KAPCSOLATOK ÉPÜLETEK
Kettejük kapcsolata szilárd alapokon nyugszik.

 A KARRIER ÉPÜLET
Romokban hevert a karrierje.
A hozzájárulások segítették abban, hogy sikeres karriert építsen fel.

 A VÁLLALATOK ÉPÜLETEK
Tíz éve alapozták meg a közös cégüket.

 A TÁRSADALMI CSOPORTOK ÉPÜLETEK
Új regényével alapjaiban rázta meg a közvéleményt.

 AZ ÉLET ÉPÜLET
Élete romokban hever, mióta megtámadták.


Kicsit utánagondolva az előző állításnak, az is kitűnhet, hogy mindez fordítva is igaz: azaz ugyanazon céltartományhoz több forrástartomány is tartozhat.

 A BOLDOGSÁG A FÖLDRŐL VALÓ FELEMELKEDÉS
Szárnyalt a boldogságtól.

 A BOLDOGSÁG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG
Fel kellett vidítanunk.
Igazán feldobottak voltak.

A BOLDOGSÁG FÉNY
Sugárzik az örömtől.
Ragyogott a boldogságtól.

 A BOLDOGSÁG EGY TARTÁLYBAN LÉVŐ FOLYADÉK
A látvány örömmel töltötte el.
Túlcsorduló boldogság öntötte el.

boldogsag.jpg

„Szárnyal a boldogságtól”
forrás: http://astro24h.hu/mi-a-boldogsag-hogyan-legyunk-boldogok-1-resz

Az eddigi példák alapján már talán magunk is megfogalmazhatnánk azt a további három állítást a metafora természetéről, amelyeket Lakoff és Johnson is leírtak.

A hagyományos felfogással ellentétben a metafora gyakran nem hasonlóságon alapszik. Milyen hasonlóságról beszélhetünk ugyanis pl. az ételek és a gondolatok megemésztése között? A két jelenséget mégis összekapcsoljuk a gondolkodás során, mivel a két fogalmi területnek megvannak az egymással megfeleltethető részei, még ha az nem is a szó szoros értelmében vett hasonlóság.

Láthattuk, hogy a metaforák használatához nem szükséges művészi tehetség, a köznapi emberek is minden nehézség nélkül élnek velük. Végül pedig, leginkább már csak a nyomatékosítás kedvéért: a metaforák a gondolkodásnak és a megértésnek az alapvető kellékei, tehát abszolút részei a mindennapjainknak.

Következő cikkünkben a metaforák típusaival ismerkedhetünk meg.

 

Hivatkozás:

Kövecses Zoltán 2005: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe, Budapest, Typotex.

Kövecses Zoltán–Benczes Réka 2010: Kognitív nyelvészet, Budapest, Akadémiai Kiadó.

 

Kalla Viktória

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr518465614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.