Nyelvtanulási zsebkalauz

2016. március 24. 08:00 - Rálik Alexandra

Sokan, sok helyen rongyosra rágták már az olyan mondásokat, mint hogy "annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz" vagy hogy "a nyelvtudással kinyílik előtted a világ". Talán ezektől a magvas gondolatoktól már feláll a szőr a hátunkon, de tény, ami tény, az idő előrehaladtával elég gyorsan rá kell döbbennünk pár dologra:

1. lehet, hogy nem olyan nagy butaság, hogy a diplomát csak x mennyiségű nyelvvizsgával lehet megkapni,

2. de mindezek után az is világos, hogy bár a nyelvvizsga egy szép célkitűzés és egy kézzel fogható bizonyíték a nyelvtudásunkról, viszont hosszabb távon csak egy papír, ami mögött talán nincs is gyakorlati tudás,

3. ezért gyakorolni kezdünk, esetleg rádöbbenünk, hogy más nyelvekkel is hasznos foglalkozni, ne adj' isten még érdekes is.

language_guy.pngNyelvszakos bölcsészként én már elég gyorsan átestem ezeken a lépcsőkön, tekintve, hogy a nyelvtanulás esetemben már rég nem annak hasznosságáról szól, hanem puszta hobbi, sőt az ismeretlen nyelvek fonetikáját és grammatikáját bogarászva néha egyenesen perverzió is (amit, igen, büszkén fel is vállalok).

Na de mi a helyzet akkor, ha csak épp van egy nyelv, ami mozgatja a fantáziánkat, és abszolúte nem izgatnak a nyelvészeti finomságok, pusztán csak szeretnénk megérteni a kedvenc idegen nyelvű dalainkat vagy a nyaraláson a helyi nyelven akarunk fagyit kérni, hogy ne morcosan, hanem mosolyogva (esetleg elismerően) szolgáljanak ki?

Nos, egyrészt elmehetünk magántanárhoz vagy valamilyen nyelvtanfolyamra. Szegeden ennél mi sem könnyebb: a Facebook-csoportok és hirdetőtáblák tele vannak nyelvszakos hallgatók, végzett tanárok hirdetéseivel, a Honvéd téri lektorátusiban minden egyetemista ingyen és bérmentve (vagy ha túllépted a keretedet, abszolút reális összegért) tanulhat az ottani kínálatból. Ezeket a lehetőségeket meg kell ragadni, bár tény, hogy mindegyiknek vannak hátrányai: a magánórák drágák, a lektorátusis órákon sokszor nagy a tömeg, és nem olyan tempóban haladnak, ahogy épp nekünk megfelelő lenne.

Szerencsére a 21. század nagy előnye, hogy a technika mindenre választ ad. Nézzük, milyen hasznos programok és honlapok állnak a magányos, de elszánt autodidakta nyelvtanulók segítségére!

Rosetta Stone

6vweifwp.jpeg

Talán az egyik legkomolyabb önálló nyelvtanulási program napjainkban a Rosetta Stone, ami arra az egyszerű elvre épül, hogy az emberek többsége nem szeret a nyelvtannal bajlódni. Sőt, egyenesen azt hirdetik, hogy a program ahhoz hasonlóan igyekszik megismertetni a felhasználót az új nyelvvel, mint ahogy a csecsemők teszik: nekik se fordít senki egyik nyelvről a másikra, nem magyarázzák, hogy milyen esetet, szórendet, szófajt stb. kell éppen használniuk. Ennek megfelelően a program helyből a kiválasztott nyelven folyik, és képek, illetve azok összehasonlításának segítségével tanít.

Jelenleg mintegy 30 nyelvet lehet tanulni a Rosetta Stone segítségével. Minden nyelv három szintből áll, azon belül négy-négy nagy leckét tartalmaznak, amin belül további leckék sorakoznak. A fejlődést nagyban segíti, hogy ha befejeztünk egy leckét, a program nem hagyja, hogy el is felejtsük az eddig tanultakat: a következő leckében folyamatosan visszatér, és ismételteti, így fokozatosan beépül a szókincs, mondatszerkezet és a képek mögött kimondatlanul megbújó nyelvtan a hosszú távú memóriánkba. 

Tény, ami tény, a program nem ingyenes - de jó hír, hogy több oktatási intézmény, kollégium is megvásárol néhány nyelvi csomagot, szóval érdemes utánajárni a lehetőségeknek (meg az internet mélyének, ugyebár...).

Előny: átgondolt, profi szerkesztés; anyanyelvi beszélők hanganyaga; jól működő hangfelismerés; önállóan egy magabiztos társalgási szint könnyedén elérhető vele mindenféle külön segítség nélkül.

Hátrány: drága a program; minden nyelv egy kaptafára tanít (tehát ha több nyelvet is elkezdünk, unalmas lehet ugyanazokat a sémákat látni); + ha nem latin ábécét használó nyelvet (pl. oroszt, kínait stb.) kezdesz tanulni, készülj fel, hogy az ábécére nem tanít meg külön.

Duolingo

duolingo-header-664x374.jpgA Rosetta Stone ingyenes és barátságos kisöccsének is lehet nevezni a Duolingót, ami szintén kifejezetten az önálló, nem nyelvtanközpontú nyelvtanulást célozza meg, de a módszerei egészen mások. A játékos tanulást célozza ugyanis meg, így az amúgy nagyon felhasználóbarát honlapon minden egyes tematikus modul után pontokat (lingot) kapunk, amikkel plusz modulokat vagy gyakorlási segédleteket "vehetünk". Duo, a zöld bagoly kísér végig az utunkon, és mindig emlékeztet az egyes modulok (pl. ételek, ruhák, többes szám, névelők stb.) elhagyása után, hogy melyik modult gyakoroltuk régen, ergo itt sincs mód arra, hogy elfelejtsük a korábban tanultakat. És még egy serkentő pont: bejelölhetjük ismerőseinket, hogy együtt, de azért egymással egészségesen versengve törjünk a cél felé.

Fontos viszont hozzátenni, hogy a Rosetta Stone-nal szemben a Duolingo már két nyelvvel operál: a tanulandó nyelven és a segítségül szolgáló alapnyelven, éppen ezért kifejezetten azoknál működik, akik szeretnek fordítani (többször szavak, mondatok fordításával tanít). És itt meg kell jegyezni, hogy egyelőre a legtöbb nyelv csak angol alapnyelvvel érhető el (pl. német, spanyol, francia, olasz, portugál, holland, ír, svéd, dán), magyar alapnyelvvel csak angolul lehet egyelőre tanulni, illetve folyamatban van több új nyelv (más és más alapnyelvekkel) tanulási programjának fejlesztése is. (Külföldi elvetemült ismerőseinknek jó hír: idén nagy valószínűséggel végre a magyar kurzus is elkészül angol alapnyelven!)

Előny: ingyenes; játékos; felhasználóbarát; folyamatosan bővülő nyelvválaszték; elérhető mobilapp formában is.

Hátrány: kétnyelvű (ami azt is jelenti, hogy nem feltétlen találunk nekünk megfelelő szintű alapnyelvet a tanulni kívánt nyelvhez); lelkes önkéntesek munkáján alapszik, így tartalmazhat kisebb pontatlanságokat; néha kicsit géphangszerű a szövegfelmondás (az intonáció megtanulását nehezíti).

Livemocha

livemochalogo.jpgHa a Duolingo a kisöcsi, akkor mondhatnánk, hogy a hugica pedig a Livemocha, hiszen felépítését tekintve nagyon hasonló a kettő: ugyanúgy a felhasználók hozzájárulására, leckekészítésére, ellenőrzésére épít. Akkor mégis miért kell ez nekünk még pluszban? Nos azért, mert a legfontosabb különbség épp ebben rejlik: a felhasználók aktív interakciójában. Nemcsak az adott nyelvi modulok szerkesztői felé mennek ugyanis a visszajelzések, hanem a felhasználók egymást is értékelhetik, korrigálhatják. Ergo én magyar anyanyelvűként kijavítom a spanyol vagy uruguayi magyarul tanuló felhasználók válaszait, ezzel rögtön jön a visszacsatolás - és ha rendes vagyok, egy bővebb magyarázat is, hogy mire figyeljen később az illető -, ahogy az én lengyeltanulásomra is hasonló módon érkeznek reakciók. Sőt az oldal minicsetablakában még külön fel is vehetjük a kapcsolatot a szimpatikus értékelőkkel/értékeltekkel, hogy élesben használjuk a tanult nyelvet.

A teljesített modulokért és a visszajelzések írásáért itt is pontok járnak - csilingelő aranypénz formájában -, ezt viszont aktívabban is kell használni, mint a Duolingo "lingotjait", hiszen ezeken vehetsz új kurzusokat az általad tanult nyelvekből. A cél nem túl burkolt: írj minél több feedbacket, lépj kapcsolatba a többi felhasználóval, hogy haladhass a saját kurzusaiddal.

Különbség még, hogy az egyes modulokon belül sokkal célzottabban rámegy a különböző kompetenciákra (fonetika, hallásértés, szövegalkotás, nyelvtan stb.), így a feladattípusok is valamivel változatosabbak, mint a fordítási kényszerrel korlátozott Duolingón.

Előny: ingyenes; játékos; felhasználóbarát; lehetőséget biztosít az interakcióra; azonnali feedback.

Hátrány: lelkes önkéntesek, nem szakértők munkáján alapszik; sok nyelvből még nincs teljesen felépített kurzus, csak néhány kezdő szintű lecke (főleg a kisebb/egzotikusabb nyelvek szerelmeseinek rossz hír).

Anki

A fentiekkel szemben az Anki inkább nyelvtanulási segédletet nyújt, mint nyelvet tanít. A honlapjukról ingyenesen letölthető programmal (és akár mobilapplikációval) megkönnyíthetjük magunknak a nyelvtanulók örök rémálmát - a szótanulást. A szótárfüzetes magolások kora lejárt, helyette az Anki a kártyás módszerre épülő rettentően egyszerű (és épp ezért nagyszerű) program: bevihetjük a programba a kívánt szóanyagot, a kártya egyik oldalára a magyar, másikra az idegen nyelvű szavakat, kifejezéseket írva, a program pedig kikérdezi tőlünk. Ráadásul a rövid és hosszú távú memóriánkra is épít: magunk megítélhetjük, hogy az adott szóra mennyire volt egyszerű emlékeznünk, ennek megfelelően a következő napokban hosszabb vagy rövidebb időn belül újra kikérdezi, hogy ne csak egy napig, hanem tartósan is emlékezzünk az adott kifejezésre.

Rendszeres, átgondolt használattal tényleg nagy segítséget nyújt, főleg ha nem csak szavakat kérdeztetünk ki magunktól, hanem akár egyszerűbb mondatokat (kontextus alapján mindig sokkal egyszerűbb megjegyezni az új kifejezéseket), sőt ha kedvünk-időnk tartja, további információkat (pl. akár hanganyagot, képeket, címkéket) is hozzáadhatunk a kártyákhoz.

Előny: egyszerű és nagyszerű; hosszú távú memóriára épít; rendszeres használattal tényleges fejlődés érhető el a lexika terén; az applikációval akár a vonatra várva is hasznosan tölthetjük az időt; nem csak nyelvtanulásra jó (évszámok, képletek, formulák - bármi, ami amúgy száraznak tűnhet).

Hátrány: vannak ugyan letölthető kártyacsomagok, de a legjobb, ha a saját szókincsünknek megfelelően mi visszük be a saját kártyáinkat, ami idő és energia (bár megéri).

"Nyelvcsere"

Mindez szép és jó, mondhatjátok, de hol van az élő nyelv, a beszédkészség és a gyakorlat? Valóban, a fenti programok inkább egy passzívabb tudást adnak pusztán önmagukban (bár mindegyikben megtaláljuk a beszédkészséget is, de egy programmal dumálgatni nyilván nem olyan életszerű). Éppen ezért érdemes anyanyelvi beszélőt találnunk. Sok olyan oldal van, ahol pénzért nyelvtanárok foglalkoznak velünk akár Skype-on keresztül is, ennél azonban sokkal egyszerűbb és életszerűbb az úgynevezett nyelvcserés (language exchange) honlapokat megkeresni. 

804cde2fa5_89406781_o2.pngValószínűleg sok ilyen van, én viszont anno zsenge gimnazista koromban az Interpals nevű oldalt találtam meg először. Akkor az angol, később az orosz nyelvvizsgámra készültem, de nem volt kivel beszélgetnem (vagy csak féltem az ismerősökkel csak úgy idegen nyelven szóba elegyedni), és mai napig vallom, hogy hatalmas segítséget nyújtottak ezek a levelezések a nyelvi fejlődésemben.

A lényeg egyszerű: én beszélek X nyelveket, tanulni akarok Y nyelveket, ennek megfelelően kereshetek nyelv, ország és más szűrők alapján szimpatikus egyedeket a világ minden tájáról, akik épp az én X nyelvemet akarják tanulni és az Y nyelv anyanyelvi beszélői. Vagy ha nincs is meg ez a kölcsönösség, a lényeg, hogy az én Y nyelvemhez pár kattintással találok több ezer anyanyelvi beszélőt, akiknek a profilja alapján eldönthetem, van-e közös témánk, és ha szimpatikusnak találom, szabadon beszélgethetünk akár a honlap felületén, akár postai levél útján (kicsit lassabb, de annál varázslatosabb útja más nyelvek, de mindenekelőtt kultúrák megismerésének), de megegyezés alapján természetesen Skype-on is. Nem hinnénk, de tényleg nagyon sok lelkes önjelölt nyelvtanárba futhatunk így, akikkel nemcsak a témáink közösek, de örömmel kijavítják a hibáinkat és érdeklődnek a mi kultúránkról is.

Előny: ingyenes; élő, beszélt nyelv használata; pozitív értelemben vett kultúrsokk; nemzetközi kapcsolatok építése.

Hátrány: valahogy meg kell találni a szimpatikus beszélgetőtársakat; nem képzett tanárokról van szó (ahogy mi se tudnánk elmagyarázni feltétlenül egy külföldinek, mikor kell tárgyas vagy alanyi ragozást használnunk, ők se feltétlen vannak ezzel tisztában); kell hozzá egy kis kommunikatív, kapcsolatteremtő hozzáállás.

 

Nyilván ez csak a hab a tortán. Mindezek mellett már nem is kell említeni, hogy mennyire hasznos eredeti nyelven filmeket (kezdőknek: meséket) nézni és könyveket olvasni (megjegyzés: a Harry Potter egy remek alapanyag bármilyen nyelven, persze ízlések és pofonok), de igazából ennek már csak a fantázia szabhat határt. Ismerek olyat is, aki szovjet matematikai szakirodalmat fordítva tanult meg oroszul, meg olyat is, aki nulla nyelvtudással fogta magát, kiugrott külföldre, és szépen megtanulta a nyelvet (mondjuk helyesen írni abszolút nem tud). Ha ennyi sok hasznos tipp még mindig nem lenne elég, motivációnak ajánlom Lomb Kató, a sok-sok nyelvről fordító és tolmácsoló poliglott könyveit - mert olyan nincs, hogy valakinek nincs nyelvérzéke. Minden csak motiváció kérdése.

És neked milyen nyelvtanulási tippjeid vannak?

 

Rálik Alexandra

via Eötvös Blog

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr738519102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.