Német jövevényszavaink nyomában 2.

2016. április 12. 08:00 - kviki1993

Előző cikkünkben tíz olyan német jövevényszó etimológiáját ismerhettük meg, amely a szleng vagy az argó nyelvhasználathoz sorolható. Az igazi ínyencek a folytatásban az étkezési szokásokkal, ételekkel és az azok elkészítésével kapcsolatos szavakból kaphatnak kóstolót.

Fánk:
Ez az erdélyi szász jövevényszavunk a hazai újfelnémet fankuch, valamint az erdélyi szász fōƞkoχ, paƞkoχ ’tojásrántotta, serpenyőben sütött tészta’ kifejezésből ered. A mai német Pfannkuchen ’tojásrántotta, omlett; fánk’ szintén hasonló kifejezés. Az eredeti magyar hangalak fánkó lehetett, amelynek az utolsó hangját a nyelvhasználók kicsinyítő képzőnek érezhették, így elhagyták. A szlovák fánka ’fánk’ már a magyar szó átvétele.

fank.jpg

Fasíroz, fasírt:
A fasíroz ausztriai német jövevényszó. Az ausztriai német faschieren ’vagdal, darál (húst)’ átvétele, amely a francia farcir ’teletöm’ kifejezéssel kapcsolható össze. A magyar fasírt szavunk pedig nem más, mint az ausztriai német das Faschierte ’vagdalt hús’ átvétele.

Gríz:
Bajor-osztrák eredetű, a griɘs ’durva homok, föveny; finom dara’ szóra vezethető vissza. Hasonló még az ausztriai német Grieβ ’búzadara’, az irodalmi német Grieβ ’szemcsés homok, föveny; parti kavics; dara’ is. A német szó germán eredetű, vö. óangol grēat ’durva szemcséjű, nagy’, óizlandi grautr ’durva dara’.

Kóstol:
Szintén bajor-osztrák eredetű jövevényszó, a középfelnémet kosten ’megízlel, megismer, megpróbál’ és a bajor-osztrák kχouštn ’megízlel’ szóra vezethető vissza. Maga a német kifejezés indoeurópai eredetű, ld. latin gustus ’ízlelés, élvezet’, gustare ’megízlel, élvez’. A szerb/horvát koštati és a cseh nyelvjárási koštovat ’kóstol’ a magyar szó átvétele.

Kuglóf:
Ausztriai német eredetű, a Gugelhupf ’kuglóf’ szóra vezethető vissza. Ez a bajor-osztrák gugel ’csuklya, kapucni’ és a hčpfe ’élesztő’ összetételéből jött létre. Valószínűleg a hazai városi német polgárság nyelvéből vettük át, de nem kizárt a bécsi német hatás sem.

kuglof.jpg

Nassol:
A ’torkoskodik, nyalakodik’ jelentésű szavunk a német naschen ’nassol’ jelentésű szóból ered, a végén lévő -l már magyar igeképző. Az eredeti szó hangutánzó eredetű, a csámcsogással járó hangokat jeleníti meg.                                      

Pácol:
A bajor-osztrák pâz.n, paissen ’pácol’ szóból ered. Az irodalmi németben beizen-ként van jelen. A pác főnév szintén ugyanezen német szócsalád főnévi tagjának az átvétele, vö. bajor-osztrák pâz, paiβ, német Beize ’pác’. Elterjedését elősegíthette esetleg az is, hogy a korábban bekerült igéből elvonással is létrejöhetett. Érdekesség, hogy a benne van a pácban kifejezésünk szintén bajor-osztrák mintára alakult, vö. ich bin rechd in da Baz ’jól benne vagyok a pácban’.

Perec:
A középfelnémetben prêze, prêzel, brêzel ’perec’ hangalakban volt meg, a régi német nyelvben bretze, a bajor-osztrákban pretz. A mai irodalmi németben Brezel-ként ismeretes. A szó a latin brachium ’kar’ főnévből származó középkori latin bracellus ’összefont karokhoz hasonló sütemény’ német folytatása. A magyar perec első e hangja a mássalhangzó-torlódás feloldása végett került a szóba.

Puszedli:
Ausztriai német eredetű, a Busserl ’csók, süteményfajta’ kifejezésből jön. Ide kapcsolható még a bajor-osztrák busserl, pusserl ’puszi’ is. Ez a német hangutánzó gyermeknyelvi Buβ ’puszi’ kicsinyítő képzős változata. A szóban hangulati hasonlóságon alapuló névátvitel történt.

puszedli.jpg

http://www.gasztromanko.hu/wp-content/uploads/azonnal-puha-mezespuszedli-2.jpg

Rizibizi:
Az ausztriai német Risipisi ’rizs és zöldborsó keverékéből készült étel’ szóból ered, amely az olasz risi e bisi ’zöldborsós rizs, velencei ételfajta’ szókapcsolat alapján keletkezett. Maga az eredeti kifejezés pedig az olasz riso ’rizs’ és biso ’borsó’ többes számú alakjából tevődik össze.

Virsli:
Az ausztriai német Würstel, Würschtel szóból ered, hasonló még a karintiai német würst.l, a tiroli német wirstl, wirstle, wirstli ’ua.’. Mindezek pedig a német Wurst ’kolbászféle’ kicsinyítő képzős származékai.

 

 

Felhasznált irodalom:

ÉKsz. = Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor–Kovalovszky Miklós szerk. 2006: Magyar értelmező kéziszótár, Budapest, Akadémiai.

TESz. = Benkő Loránd szerk. 1967–1976: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Budapest, Akadémiai.

Zaicz Gábor szerk. 2006: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest, Tinta.

 

Kalla Viktória

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr898578722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.