Az ember legjobb barátja, avagy kiből lesz a "szőrös gyerek"?

2016. április 15. 08:00 - Kondacs Flóra

Az emberi közösségbe az állatok általában kétféle célból kerülnek be. Vagy emberi fogyasztásra ítéljük őket alkalmasnak, vagy akkor tartozhatnak a társadalomunkba, ha képesek alkalmazkodni hozzánk. A témával kapcsolatban először  megjelenő cikkünkben a kutyákkal, az alkalmazkodás bajnokával foglalkozunk, akik mióta velünk élnek, „szőrös gyermekké” váltak mellettünk.

A kutyaetológia az a fiatal tudományág, mely a kutyák viselkedésével foglalkozik. Akinek volt már kutyusa, vagy látott már gazda-kutya kapcsolatot közelebbről, annak nem meglepő, hogy a kutya állandóan figyelemmel kíséri gazdáját. Kedvenceink ún. funkcionális utánzással másolják le mozdulatainkat. Vagyis gyakran a szájukkal imitálják azt a mozdulatot, amit mi a kezünkkel végzünk, avagy néha csak egyszerűen másolnak minket.

kozos.jpg

Forrás: http://www.2perc.hu/a-kutya-aki-mindig-utanozza-a-gazdajat/

Mindenkinek ismerős lehet a pillanat, amikor rövidebb-hosszabb távollét után a gazda hazaérkezik. Ilyenkor házőrzőnk majd kiugrik a bőréből örömében, szeretettel köszönt minket itthon. Azonban, amikor elmegyünk, nagy, szomorú szemekkel, lekonyult fejjel veszi tudomásul, hogy mi most elhagyjuk őt. A kutya és az ember kötődésének egyik kifejező példája ez, ahogyan az empátia képessége is. Ha rosszkedvűek vagyunk, kutyusunk is máshogy viselkedik velünk, míg akkor, ha vidámak, jókedvűek, az rá is átragad.

kozos2.jpg

Forrás: https://kutyapszichologia85.files.wordpress.com/2015/12/similis-simile-gaudet.jpg?w=640
Forrás: http://explorerworld.hu/2012/09/04/empatikus-kutyak/ 

A hosszú együttélésnek köszönhetően kutyusaink elkezdenek egy idő után hasonlítani ránk: átveszik mozgásunkat, mimikánkat és szokásainkat. Fejlett szociális érzéküknek köszönhetően már családba kerülésük után felmérik a családi viszonyokat és a hozzájuk fűződő kapcsolatot is. Tehát mint a gyerekek, ők is felmérik azt, hogy kinél meddig mehetnek el. Gazdája dominanciájának egy életen át képes alávetni magát a falkavezérszerep helyett.

tapoca.jpgForrás: saját felvétel

Akárcsak a gyermekeknek, úgy házi kedvencünknek is megvan az a tulajdonsága, hogy reagál a tanításra. És ahogyan a gyerekeknél, úgy náluk is lehetséges az elkapatás, az elkényeztetés, így tudatosan, bizonyos korlátok megszabásával nevelhetőek ők is – már ha ellent tudunk állni a ránk leselkedő kutyabefolyásnak…

 

Példa arra a bizonyos kutyabefolyásra...

A kutyusok mindig is segítették az emberek munkáját, habár manapság már csak ritkán van szükség rájuk a nagy vad elfogásánál, mivel inkább vakvezetőként, terápiás célokra vagy házőrzésre vannak mellettünk. Egy biztos, a magányosoknak igazi társ, a kisgyermekeknek játszópartner, a családnak pedig egy szőrös gyermek lehet az ember legjobb barátja.

A következő cikkünkben az állati kommunikáció lesz terítéken, melyben természetesen ismét házi kedvencünké lesz a főszerep…

 

Irodalom

Hercsel Adél: A kutya nem akar falkavezér lenni – interjú Csányi Vilmossal [http://hvg.hu/kultura/20131226_a_kutya_nem_akar_falkavezer_lenni – 2016. április 14.]

 

Kondacs Flóra

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr958628898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.