Végezetül megtűzzük babérral!

2016. április 28. 08:00 - Szalma B. Tímea

A cím láttán a kedves olvasó azt gondolhatná, hogy egy finom fogás hozzávalóit és annak elkészítését fogja megtudni, esetleg az alternatív gyógyászatot kedvelők szereznek némi új és hasznos információt a babérlevél jótékony hatásairól. Jelen írás azonban nem ezekről fog szólni, de a központi téma valóban a babér lesz, csak más aspektusból megközelítve. A babérral mint ókori eredetű szimbólummal ismerkedhetnek meg. Szó lesz kialakulásának történetéről, a hozzá kötődő különböző jelentésekről, és arról, hogy a történelem folyamán hogyan hagyományozódott át ez a motívum.

A virágszimbolika és ezzel együtt a növényekhez fűződő szimbolikus jelentések több ezer évre nyúlnak vissza. Már a keleti történetekben, a görög és római mitológiában valamint a Bibliában is konkrét utalások vannak arra, hogy az egyes növényeknek sajátos üzenetei és átvitt jelentései voltak, amelyeknek az emberek már azokban az időkben is fontos szerepet tulajdonítottak.

A babér etimológiája

A szó vándorszó, a középkorban, a kereskedelem révén került hozzánk. Pontosan nem állapítható meg, melyik nyelvből került a magyarba. A magyar szókezdő és szó belseji b talán v-ből alakulhatott, érdemes összevetni a cseh vavřín és a lengyel wawrzyn babér jelentésű szavakkal. Összevetendő még a német Lorbeere, francia laurier, olasz lauro alakokkal, amelyek forrása a latin laurus babérfát jelentő kifejezés.

Babérfa

A babér szimbólum kialakulása is visszanyúlik egészen az antikvitásig. Ovidius római költő Átváltozások (Metamorphoses) című munkájában feldolgozza azt a mitológiai történetet, amely keretül szolgál a babér allegorikus jelentésének magyarázatához. Ennek az átváltozástörténetnek a tárgyát Apollón és Daphné szerelmi szála képezi.

Apollón Zeusz és Létó gyermeke, aki a múzsák vezetője volt, és elsősorban a művészetek védelmezője. Ezért gyakran lanttal a kezében ábrázolják, ám nyilas isten is, így kezében íjat tartva is láthatjuk, bár ez kevésbé ismeretes attribútuma. Az ókori felfogás szerint íj és lant rokon szerszámok, hozzáértő kézben az íj felajzott idege úgy pendül meg, mint mikor a kiváló énekes pengeti a lant húrjait. Apollón íjász tehetsége volt az, amely reménytelen szerelembe sodorta. Kigúnyolta a szerelem istenét, Amort, aki beteljesületlen szerelemmel büntette a hetvenkedő istenséget. Amor, más nevén Cupido, Mars és Venus gyermeke, akinek a fegyvere egy kis kézi íj, kilőtt vesszői pedig szerelembe ejtik a megcélzott személyt. Amor két nyilat lőtt ki: az egyik, egy aranyvégű nyíl volt, amely szerelembe taszít, ez Apollónt találta el, és ettől fékezhetetlen szerelemre gyúlt Daphné iránt. A másik nyíl ólomvégű volt, amely a szerelemtől taszít, ez Daphnét célozta meg, aki ezért menekült üldözőjétől, a szerelem vágyától égő Apollóntól. A nimfát nem érdekelték a kérők, így az istenség sem. Az erdőbe futott, ahol szintén nem lelt megnyugvásra, hiszen oda is követte a kitartó udvarló, így bánatában végül az édesapja, Péneios folyóisten, segítségét kérte, hogy mentse meg. Kérése meghallgatásra került, és amikor Apollón megérintette, babérfává változott.

„Így csak alig szólt esdve, merev lett máris a teste,
zsenge leánykebelét tüstént friss kéreg övezte.
Fürtjei lombokká, fordult két karja faággá;
s lába, imént oly gyors, végződik lomha gyökérben;
arcát lomb fedi már, egyedül szép fénye a régi.”
(Ovidius: Átváltozások, ford. Devecseri Gábor, I. könyv, 548-552 sor)

Apollón és Daphné története évszázadokon keresztül közkedvelt téma volt a művészetekben.
A szobrászokon, festőkön kívül a zeneművészeket is megihlette, ugyanis több ismert operát is komponáltak, amely ezt a témát dolgozta fel. Az egyik legjelentősebb Richard Strauss Daphne című műve. (utolsó jelenete itt tekinthető meg.)

bernini.jpg

Bernini: Apollón és Daphné,
1622-25 (Galleria Borghese, Rome)

Az istenség tehát megszerzi magának Daphnét, a hőn szeretett nőt, mégha csak jelképesen is, hiszen letép egy ágat a fáról és feje köré helyezi. Apollón vágya allegorikusan kiteljesedik, így a babér a dicsőség szimbólumává vált.

Később a győztes hadvezér és a költő homlokát is babérból font koszorú övezte. A sport vagy a tudomány területén elért hírnév szimbólumaként is elterjedt, majd az ókortól egészen a középkorig a tudósokat és diákokat tüntették ki vele. Napjainkban egyes sporttrófeákon a mai napig szerepel babérkoszorú.

Egyéb jelentései

Az előzőek nyomán láthatjuk, hogy a görög-római hagyományban a babér Apollón szent növénye lett. Az istenség szerteágazó hatóköre révén a babérhoz is több jelentés társul.

Apollón fő jósdája Delphoiban volt, ahol legfőbb papnője, a Püthia magát babérral övezve és babérleveleket rágcsálva jósolt, amiről úgy vélték, hogy igazmondó és jósló erőt is kölcsönöz. Apollón más papjai is babérkoszorút viseltek, hogy minél jelentősebb álmot lássanak, ezért a párnáik alá is babérlevelet tettek.

Az ókorban a babér volt a füstjósláshoz használt növények közül a legkedveltebb, amelyet valószinűleg Püthagorasz alkalmazott először. Követői elsősorban a reinkarnációval kapcsolatos kérdésekre vártak választ a babérágak égetésekor keletkezett füsttől.

Az egyes ünnepségek keretein belül az ajtókat, az ősök képeit és a házi isteneket ezzel a növénnyel díszítették. Az áldozatok bemutatásánál is babért égettek, és úgy vélték, hogy a csendes égés a rossz idő előjele, míg a ropogó, pattogó tűz valamiféle szerencsét jelentett.

Apollón egyfelől a hirtelen halál okozója, de ugyanakkor ő az, aki védelmet nyújt az embereknek a halálos veszedelmekkel szemben is. Ehhez kötődően pedig úgy tartották, hogy a babér védelmet nyújt a fertőző betegségek ellen, így nagy járványok idején babérleveleket szórtak szét a ház körül, hogy a kórt távol tartsák.

A római hadvezérek babérlevélbe csomagolva küldték a győzelemről szóló üzenetüket a császárnak.

Az ókori hiedelem szerint Tiberius császár zivatar előtt a fejére babérkoszorút tett, mivel úgy tartották, hogy a babérfába nem csap a villám.

Mint minden örökzöld növény, a babér is a halhatatlanság, az örökkévalóság kifejezője is. A győzelemmel elért halhatatlanságot is szimbolizálja, ezért koszorúzzák meg a versenyek győzteseit és a bölcseket. A megkoszorúzottak így különleges kapcsolatba kerülnek az istennel, aki átadja számukra a halhatatlanságot és a magasabb szintű tudást, így vált a szellemi dicsőség jelképévé is.

raffaello.jpg

Raffaello: Parnasszus című műve, a vatikáni Stanza della Segnatura egyik freskója, amely Apollót, a kilenc Múzsát, kilenc antik és kilenc újkori költőt ábrázol babérkoszorúval (1511)

Később a keresztény szimbolikában is a halhatatlanságot jelképezi, az elhunyt arcképe körül az örök élet megtestesítője. Ezenkívül a győzelem jelképe is. Az ókeresztény szarkofágokon a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként legtöbbször a keresztet vagy a Krisztus-monogramot övezi. Olykor az élet fájaként is ábrázolják a Paradicsomkertben, valamint a szüzek és vértanúk általános attribútuma.

Babérkoszorú

A latin nyelvben a laurus kifejezés jelöli a babérfát, az ebből származó laureus melléknév pedig a babért mint jelzőt. Amint láttuk, Apollón a költészet istene is, így babérkoszorú került a jelesebb költők fejére a későbbiekben is, innen származik a koszorús költő megnevezés, azaz a poeta laureatus. A görögök és rómaiak mintájára a középkorban, különösen Olaszországban a XIII. századig azt a személyt jelölte, aki a költészeti versenyek győzteseként babérkoszorúval lett kitüntetve. A koszorúzás a Capitoliumon történt Rómában. Petrarca volt az egyik elismert és ismert olasz költő, akit ünnepélyes keretek között megkoronáztak. Múzsája Laura volt, akinek a neve szintén a latin laurusból eredeztethető.

A latin baccalaureus babérkoszorúst jelent, amely jelzővel azt a személyt illették, akit babérkoszorúval ékesítettek fel. A középkori egyetemeken eredetileg azt az akadémiai fokozatot jelentette, amikor a tanuló elvégezte a triviumot, azaz a grammatikai, dialektikai és retorikai tanulmányait. Ezt követően a diák segédkezhetett a tanításban és a quadriviummal folytatta az iskolát. Ezután következett a magister, majd a doctor fokozat. Később ezt a címet a bölcsészeti kar elvégzésével lehetett megszerezni, mely a diákot az egyetem többi karának látogatására is feljogosította.

Napjainkban is tudományos minősítés megnevezésére használják, a legalacsonyabb egyetemi fokozatot jelöli, amelyet az egyetem első három évének elvégzése után lehet elnyerni. Az angol bachelor és a hasonló jelentésű francia baccalauréat egyetemi rang is a babér latin nevére vezethető vissza. Magyarországon pedig a bolognai képzés BA-ja az angol bachelor of arts rövidítéséből származik.

Babér és borostyán

Sok esetben a latin laurust borostyánként, nem pedig babérként fordították. A magyar nyelvű dokumentumokban a babér először az egri vár leltárában bukkan fel 1552-ben a seborvoslás eszközeként, míg a szerbhorvátból átvett borostyán szó a XIII. századtól adatolható és legkorábbi előfordulásaiban babért és repkényt jelentett.

Az írók többsége vonakodott a babér szó használatától, ugyanis konyhai műszónak vélték. Nehezen fogadták el, hogy az ókor dicsőséges laurusa a babér lett volna. Kazinczy a mindennapok megnyilatkozásait szembeállítja a szépírói stílussal. Az egyik levelében, amelyet Nagy Gáborhoz írt, így vélekedett a babérról:

„a babér jó szó, igen is, de csak a Konyhába és a’ Rickl boltjába való”. (Lev. IV, 137)

Ezért a költők egyrésze a latin laurus szót alkalmazta, mások pedig a borostyán kifejezést használták.

 

„Mint a setét völgy csermelye, életem

Elrejtve lappang s halkva csörögdegél

     A laurus-erdők szent homályin,                                                                        

          Illatozó Amathunt ölében.”

(Berzsenyi Dániel: Amathus)

 

„Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.”
(Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz)

A magyar nyelv értelmező szótára szerint mindkét növény átvitt jelentése elismerés, diadal, dicsőség. A belőlük készült koszorúk szimbolikus jelentésének meghatározása pedig ugyanazokkal a kifejezésekkel van megadva.

  • babérkoszorú

Babér ágából font koszorú; az ókori görögök óta a hervadhatatlan érdemek jutalma, a dicsőség jelképe.

  • borostyánkoszorú

A borostyán leveléből font koszorú; a hervadhatatlan érdemek jutalma, főleg a költői dicsőség jelképe.

Láthatjuk, hogy a szimbólum egyes jelentései mára már elhalványodtak, elkoptak, viszont a legtöbbször használt értelmében mint a dicsőség jelképe máig fennmaradt. Mivel Magyarországon nem honos növény, így a nép életével kevésbé forrt össze, ám a címerképeken gyakran szerepelt babérág vagy babérkoszorú.

Aki pedig elolvasta ezt a cikket, joggal mondhatjuk, hogy nem ült a babérjain, hiszen remélhetőleg új információkkal gazdagodott.

 

Irodalom

Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Elaine Fantham: Ovid’s Metamorphoses, University Press, Oxford, 2004.

Murádin László: Babér és borostyán: válogatott nyelvművelő írások, Europrint, Nagyvárad, 2012.

Pál József – Újvári Edit: Szimbólumtár: jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Ballasi Kiadó, Budapest, 2001.

Publius Ovidius Naso: Átváltozások, ford. Devecseri Gábor, Magyar Helikon, Budapest, 1975.

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983.

Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006.

Elektronikus forrás

A Pallas nagy lexikona
http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/009/pc000914.html

Lapoda lexikon-Enciklopédia
http://www.kislexikon.hu/koszorus_kolto.html

Newman Dara: Greek Mythology, April 9. 2000
http://www.haverford.edu/engl/engl277b/Contexts/greek_myths.htm

Képek

Bernini: Apolló és Daphné
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/df/ApolloAndDaphne.JPG

Raffaello: Parnasszus
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b6/Rafael_-_El_Parnaso_(Estancia_del_Sello,_Roma,_1511).jpg

 

Szalma Baksi Tímea

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr458668818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.