Csak pergamendemonda és hóruszpókusz (I. rész)

2016. május 09. 08:00 - Rálik Alexandra

Hangalakzatok az Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés című filmben

Egyesek szerint a magyar filmszinkronizálást hungarikummá kellene nyilvánítani, bár valójában talán inkább az a kettős mítosz lehetne hungarikum, ami a magyar szinkront övezi. A filmeseknek ugyanis már-már kötelező hobbija csépelni az eredeti hanggal, felirattal vetített filmeket háttérbe szorító szinkront vagy a hajmeresztő címfordításokat. Másfelől viszont a mai napig vígan élnek az olyan városi legendák, miszerint Romhányi József zseniális, kínrímekkel teletűzdelt Frédi és Béni-fordítása hatására az eredeti angol verziót is újraszinkronizálták (amiből természetesen annyi igaz, hogy Romhányi zseniálisan fordított).

773full-asterix-and-obelix--mission-cleopatra-poster.jpg

Forrás: www.listal.com

Az utóbbi példán is látszik, hogy minden hibája ellenére igenis van nem egy jó filmfordító, akiknek köszönhetően nemcsak szélesebb közönség is élvezheti a filmeket, hanem behozzák a képbe azt „a bizonyos pluszt”, amitől igazán különleges élmény lesz a mozizás. Ez vonatkozik az Asterix és Obelix mozifilm második, Kleopátra küldetés címet viselő részére is. A nagy népszerűségnek örvendő Speier Dávid fordító egyik sokat emlegetett remekműve ez a rímelő, az egyiptomi-római-gall kultúrát fantasztikusan karikírozó szinkron, ami nemcsak a mozikedvelőknek, de a nyelvészeknek is sok csemegét tartogat. A nyelvi humora ugyanis nem mással magyarázható, mint a blogunkon korábban már ismertetett retorikai alakzatokkal (akkor a HVG címadásain keresztül nyerhettünk ebbe betekintést két részben). Cikksorozatom első részében az adjekció és detrakció segítségével megjelenő humort elemzem (mivel a legtöbb esetben a rímpárokban explicit módon jelenik meg a hangalakzat forrása és eredménye, ezt a későbbiekben mindig a rímpár első tagjához viszonyítva határozom meg).

 

 Példák az adjekcióra (hozzáadás)

 A tisztán hozzáadásos hangalakzatok igen gyakoriak, majdnem harminc ilyen példát lehet találni a filmben.

Ezen belül is úgy tűnik, legtöbbször a szó eleji adjekció (protézis) jelenik meg. A rímpárokban már egy hang hozzáadása is humorforrásként jelentkezhet:

(1) „Unom már a profilom. Nem tudnál lefesteni így, szembe? - Sose jutna eszembe.”

„Ha megengeditek, hogy egy kis észt osszak, szerintem nincsenek jó állások vagy rosszak.

„Rajta, rómaiak! Ti vagytok a legrosszabb átok, akkor is teszek rátok!”

 

Bizonyos esetekben a fordító a norma határait is feszegeti a rímkényszer és a stílushatás miatt:

(2) „Főnök, sosem érlek utol, ha ennyire futol!”

 

Emellett persze több hangot, így akár plusz szótagot is hozzáadhatunk a szókezdethez:

(3) „Osztozom a döbbeneten, mely borítja felséged arcát, személyes okokból én is szívesen venném Skiccpausz kudarcát.”;

„Hát, ez a kert soha nem lesz két hét alatt buja… Csokiturmix, nincs valami szered, amitől gyorsan kinő a növények dzsumbuja?”

 

A protézisnél valamivel ritkábban fordul elő szó belseji adjekció (epentézis).

(4) Fura egy padló… Nem tapad a talpad.

 

Érdekes, hogy néhány retorikai alakzat itt már a pragmatikai alakzatokhoz közelít abban az értelemben, miszerint nem a rímpár, hanem a film kontextusa és a néző általános műveltsége adja meg a feloldást:

(5) „hiába is kötnénk az ebet Kairóhoz.

 

Ezeken kívül találunk példát szó végi adjekció (paragógé) megjelenésére is, amely megvalósulhat szóképzéssel:

(6) „Metlachis, mondd, milyen ez a felület? - Felületes.”;

„…az a múlt… - … és a jelen, népem nem jelentéktelen!”,

 

…illetve hamis etimológia érzetét keltő, szóképzésre hasonlító bővítéssel:

(7) „Ez biztosan az ebédidő. - Nem, csak itt a haj- és hajcsárcsere.

 

Ezen felül szép példát láthatunk arra is, hogyan fedik egymást a hangok és a szavak szintjén létrejövő alakzatok, amikor ugyan hangalakilag bővül az adott szó (így itt is mindenképp megemlítendő), azonban érezhető, hogy ebben az esetben már valójában inkább a szóösszerántásból fakad a stílushatás:

(8) „Főnök, a varázsital pergamendemonda, hieroglifabula.”

ast-rix-ob-lix-mission-cl-op-tre-cleopatra-19666524-1444-1780.jpg

Forrás: www.fanpop.com

Példák a detrakcióra (elvétel)

Az elvételre épülő hangalakzatok az adjekcióhoz képest önállóan jóval kevesebb alkalommal fordulnak elő a film szövegében.

A szó elejéről való elvétel (aferézis) szintén sokszínűen jelenik meg. Olykor csak egy hang elvétele történik meg:

(9) „Régen összemosolyogtunk, kukucskáltunk, de most hirtelen elnéz hidegen. Mitől lettem idegen?”

 

…máskor a rímpárban szinte rögtön egymás után bravúrosan két aferézis is felbukkan:

(10) „A gaz célért bármit elkövet, megmozgat ő minden követ,  (…) ha muszáj, csak hogy a kövekkel ne menjen több uszály.

 

Különösen hatásos az is, amikor a leghétköznapibb detrakció a köszönések szóbeli rövidülésével párhuzamosan az egyiptomi „üdvözlésre” adott válaszban is végbemegy az elvétel:

(11) „Imothep! - ’thep!” (vö.: ’napot!)

 

Érdekes, hogy a szó belseji detrakció (szinkópa) csak háromszor fordul elő, és abból is kétszer valamiféle nyelvjárási játékkal, ami arra utalhat, hogy a szinkópa csak nehézkesebben hozható létre az adott keretek között:

(12) „Kevés ide az alig tárt torok, sosem lesztek így aligátorok.”;

„…ha már a koszos provinciába elgyütt, csakhogy ez sokkal nagyobb lesz, mint minden palotád együtt.”;

„Amíg én gondoskodom a kőrül, ti sétálhattok a Szfinx körül.

 

Természetesen a sorból nem maradhat ki a szó végi detrakció (apokopé) sem. Az ideg-ide párral például kétszer is eljátszik a fordító:

(13) „Ne légy megint tiszta ideg, magától talált be ide!”;

„Ne légy tiszta ideg! Inkább hallgass ide.”

 

Bizonyos esetekben épp a (12)/1 példával ellentétes irányban két szóból hoz létre egy hang elvonásával egy új szót:

(14) „Megvan, támadt egy ocsmány ötletem, kettő is! Nem, három, jaj, már négy, hirtelen öt lett! Ez már túl sok ötlet!”

 

Tipikusnak mondható a szófajokkal és a végződések elvételével történő jelentésváltozás is:

(15) „És a szokásos tivornya, mely végül mindenkit földönt, Egyiptomban volt ez egyszer, s nem a jó öreg gall földön.

 

Ehhez kapcsolódik, de némileg más mintát is mutat a következő példa:

(15) „Kit izgat az aranyér, görnyedek az aranyér’!”

Itt ugyanis nem a rímpár első tagjához, hanem a második tagmondat grammatikájából érthető „aranyért” eredeti alakhoz viszonyítva beszélünk apokopéról, a stílushatást viszont az első tagmondatban alanyesetű összetett szóként funkcionáló hívó rímmel való hangalaki egyezés adja.

 tumblr_nx1tnuonns1upz7pjo1_500.gif

Forrás: www.tumblr.com

Aki ismeri a filmet, tudja, hogy a fenti felsorolás még ezen a két hangalakzattípuson belül is csak ízelítő jellegű, valójában ennél sokkal többet is megemlíthetnénk. A folytatásban azonban magunk mögött hagyjuk az adjekciót és a detrakciót, hiszen átevezünk a transzmutáció és az immutáció vizeire. Addig is szabad újra megnézni a filmet – vajon melyik példák maradhattak ki ebből a cikkből?

 

Rálik Alexandra

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr178697412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.