NaHÁT miket gondol az átlag nyelvhasználó…

2017. május 31. 11:13 - Kondacs Flóra

A hát diskurzusjelölő gyermeknyelvi funkcióiról

 

 A diskurzusjelölők jellemzői

       A diskurzusjelölők (pragmatikai kötőszók (Németh T. 1998), diskurzuspartikulák (Kiefer 1988)) diskurzusszegmenseket kötnek össze, és pragmatikai viszonyokat jelölnek a megnyilatkozásokban (Kondacs 2016: 46). A diskurzusjelölők főként élőszóban jellemzőek. Ismerős lehet a tiltás: „Háttal nem kezdünk mondatot!”, azonban ez nincs így, hiszen számos kutatás bizonyította (Schirm 2011, Markó–Dér 2011), hogy a hát igenis megjelenik mondatkezdő pozícióban, és nemcsak jelentés nélkül, beszédtöltelékként, hanem funkcióval bíró elemként is. A diskurzusjelölők grammatikalizációval[1] jönnek létre.

gondolkodo_gyerek_1.png

Forrás: https://www.jatekfarm.hu/egyszemelyes-e-az-egyszemelyes-logikai-jatek-406

 A hát diskurzusjelölő története (Kondacs 2016)

       A hát diskurzusszervező elem egy multifunkcionális diskurzusjelölő, azaz számos funkcióban megjelenik a beszélők nyelvhasználatában. Schirm (2011) foglalta össze a hát történeti hátterét. A szó a ha-, ho- névmástőből alakulhatott ki az -i lativusi és a -t locativusi raggal. A vizsgált elem etimológiai elemzése megmutatta, hogy kezdetben helyhatározói „ott” jelentésben szerepelt, később pedig időhatározói „akkor” jelentésben használták a beszélők. A 16. századtól már megfigyelhető a szó kauzális kötőszói használata, illetve a nyelvtörténeti anyagban előfordul toldalékszói használatban is. A hát elemet a 16–17. századtól használták diskurzusjelölőként. Schirm (2011) összefoglalta, hogy az értékelő, az érzelmi többlettartalom, valamint a nyomatékosító funkciók jelentek meg először. Napjainkban (Kiefer 1988, Németh T. 1998) három fő használati körét említi a szakirodalom: az általános válaszjelölést, a kérdésbevezetést, az önjavító szerepet, tehát magyarázkodás eszközeként is szolgál.

 A diskurzusjelölők használatának jellemzői az óvodások diskurzusaiban

       Montes és munkatársai (1999) megállapították, hogy a diskurzusjelölők az anyanyelv-elsajátítás korai szakaszában megjelennek. Andersen és munkatársai (1999) szerint az óvodások iskolakezdéskor érzékelik a diskurzusjelölők által közvetített jelentéseket. Markó−Dér (2011: 51) fogalmazta meg és bizonyította, hogy „Az életkor előre haladtával egyre gyakrabban és egyre több kontextusban jelennek meg”. Markó–Gráczi–Imre  (2010: 91) pedig kiemelte, hogy: „A gyermeki nyelvfejlődésben a diskurzusjelölők elsajátítása a pragmatikai tudatosság kialakításának részeként, egyik fontos jelzéseként értelmezhető”, tehát az óvodások tudatos nyelvhasználóké kezdenek válni.

 Az eddig megállapított funkciókról

       Korábbi kutatásomban (Kondacs 2016) a hát diskurzusjelölő szerepeit állapítottam meg az óvodások diskurzusaiban. Azért ezt az elemet választottam, mert 550 előfordulással jelent meg 62 adatközlő nyelvhasználatában. A vizsgálathoz a Magyar Óvodai Nyelvi Korpusz (MONYEK) anyagát vettem alapul (Mátyus 2014), melyben 62 4,5–5,5 éves korú óvodással készítettek interjút, melyek hossza egyénenként 20–30 perc. A felvételek 2012 tavaszán, több budapesti óvodában készültek.

            A hát diskurzusszervező elem a Markó–Dér (2011) által leírt három használati körhöz képest (általános válaszjelölés, beszédtervezés és kérdésbevezető) további funkciókkal bővült az elemzésemben, amik eddig csak a felnőttek nyelvhasználatában (kérdésbevezető, beszélői attitűd kifejezése, mondanivaló továbbvitele, beszédtoldást, magyarázó, pontosítás, beszédtoldói, bizonytalanság, beszélői attitűd) voltak bizonyítottak (Schirm 2008).

Eredmények

      Jelen kutatásomban a hát diskurzusjelölő különböző funkcióit egy kiscsoportos, egy középsős és egy nagycsoportos óvodás rövid párbeszédében vizsgáltam meg[2]. A megnyilatkozások egy 2016 őszén rögzített, saját gyűjtésű korpuszból valók. A korpusz összesen 70.310 szóból áll. A funkciók pontos megállapításához 33 anyanyelvi beszélő nyelvi intuíciójára is hagyatkoztam.

      Az első párbeszédben a kiscsoportos óvodás hát használatát vizsgáltam meg. Mind az első, mind a második kiemelt példában a hát leggyakoribb funkcióját, az általános válaszjelölő szerepet azonosítottam.

 F: Mhm. Ti mit szoktatok otthon játszani?

Gy: Hát apával állandóan birkózunk, meg aztán van egy puskám.

F: Igen? És azzal leállítod apát?

Gy: Igen.

F: Hihi.

Gy: Lelövöm.

F: Jól teszed. És anyával mit szoktatok csinálni?

Gy: Hát birkózni.

F: Anyával is?

Gy: Csak apával nem olyan birkózást birkózunk, mint anyával.

F: Mhm.

Gy: Apával csak olyan harapósat.

 De nézzük, mit állapított meg a 33 laikus anyanyelvi beszélő, amit a következő oszlopdiagram mutat meg.

kep13.jpg

Ahogyan látható, a 33 beszélőből 16-an a „Hát apával állandóan birkózunk, meg aztán van egy puskám.” megnyilatkozásban található hát elemet gondolkodás, hezitálás, bizonytalanság jelölőjeként értelmezték. Másodikként 6 kitöltő a mondatfelvezető, általános bevezető, gondolatbevezető funkcióját („Bevezető formula, mielőtt elkezdi a tényleges mondaivalót.”) emelték ki, amely párhuzamba állítható az általános válaszjelölő funkcióval. A töltelékszói és evidencialitást („Azt akarja kifejezni, hogy természetesen birkóznak.”) kifejező használatát látták a hát elemben ketten-ketten. Emellett még egy-egy adatközlő írt tényközlő, mesélői szándékot adó, zavartságot, negativitást, pozitivitást, nyomatékosítást, magyarázatot és dicsekvést kifejező funkciót a hát elemhez.

      A második példában a hát szintén általános válaszjelölést fejez ki. Lássuk, hogy az anyanyelvi beszélők hogyan látták a Hát birkózni. megnyilatkozás hát elemének szerepét!


kep18.jpg

A 12 adatközlő szerint a hát természetesen jelentésben evidencialitást fejez ki („Mi más lenne, ha nem az.”). Hezitálást 5 fő érzett a hát elemben, míg nyomatékosítást 4 fő adott meg. Az általános válaszjelölő funkciót a mondatbevezető formula, a gyors válasz, illetve az érzelemvezérelt rögtönzött gyors válasz szerepkörök adják meg, de látható, hogy a beszélők még számos funkciót (pl. magabiztosság, zavartság, meglepődés) érzékeltek ebben a példában. A sokféle, gyakran ellentétes beszélői attitűd megjelenésének oka az, hogy a beszélők nem hallották a párbeszédet, csupán az olvasás során tapasztalt nyelvi intuíciójukat használhatták.

       A harmadik párbeszédben több hát elem is megjelenik.

 F: Na mi lett a nyuszival?

Gy: Hát, hát aludt.

F: Mhm. És miért aludt el? Mit csinált előtte, mielőtt elaludt?

Gy: Hát (.) nem tudom.

F: Ásítozott?

Gy: Igen.

      A „Hát, hát aludt.” megnyilatkozásban az első hát funkciója a korábbiakhoz hasonló általános válaszjelölés, míg a két hát együttesen megakadásjelenségként, ismétlésként érzékelhető, hiszen a középsős kisgyermek magánál akarja tartani a szót. A „Hát (.) nem tudom.” megnyilatkozásban a hát bizonytalanságot fejez ki a kisgyermek nyelvhasználatában. A következőkben a 33 adatközlő hát funkcióit mutatom be az előzőekben felírt párbeszédben szereplő hátokkal kapcsolatban:

kep15.jpg

Ahogyan látható a bizonytalanság, hezitálás, időhúzás, elgondolkozás, tanácstalanság funkciók összevonhatók, hiszen egy szókereséssel ezek mind együttjárnak („Elgondolkodott, hogy hogy volt.”). Ha összesítve nézzük ezeket a funkciókat akkor 33-ból összesen 26 adatközlő választotta a hát ezen funkcióját a „Hát, hát aludt.” mondatban. Emellett két adatközlő nyomatékosító funkciót, egy-egy adatközlő pedig magyarázkodás, evidencia jelölőjét látta az elemben, illetve olyan beszélői attitűdöket is megfigyeltek, mint szomorúság, csalódottság, kapkodás.

      A „Hát (.) nem tudom.” mondatban a vizsgált elemet a következő funkciókkal látták el az adatközlők:

kep16.jpg

Ahogyan megfigyelhető, a hát diskurzusjelölő szerepét az adatközlők ismét a bizonytalanság, elgondolkozás, hezitáció, tanácstalanság, tudatlanság szerepkörökben adják meg. A 33 adatközlőből összesen 28-an ezekhez az összevonható funkciókhoz írták a „Hát (.) nem tudom.” mondat hát elemét. Emellett megjelent még egy-egy anyanyelvi beszélő válasza alapján a válaszadás kényszere, a zavarban levés, a megerősítés, a nemtörődömség és a szomorúság jelzőjeként a vizsgált elem.

      Az utolsó párbeszédben a nagycsoportos óvodás a hát diskurzusjelölőt nyomatékosító funkcióban használja.

Gy: A mesében is láttam, Livi meg azt hitte, hogy az egy izé (.) madár

F: Ahan.

Gy: De de [ ] ez nem földrengés

F: Mhm.

Gy: Ez még annál is rosszabb. Ez egy fakopáncs.

F: Hú, hát az rosszabb, mint a földrengés?

Gy: Hát igen.

F: Oké.

       Lássuk, hogy a 33 anyanyelvi beszélő hogyan érzékelte a „Hát igen.” megnyilatkozás hát elemét:

kep17.jpg

A nyomatékosító, megerősítő funkciót emelte ki 16 beszélő (Naná, hogy igen.) , míg az evidencialitást (Nekem ez egyértelmű, neked nem?) 6 beszélő írta, amelyhez kapcsolódhat a felháborodás érzete is (Magától értetődő.). Az adatközlők ezt a három funkciót sok esetben összevonták, egyenrangúnak tekintették. Mindezek mellett megjelent a bizonytalanság és az egyetértés 2-2 adatközlő válaszában. De egy-egy beszélő a hát elemet negativitás, szomorúság kifejezésére, illetve bizonytalanság leplezésére adatolta. Többen is megjegyezték, - egy ember kivételével más funkcióhoz társítva – hogy az adatközlő kérdésbeli hát eleméhez kapcsolódva, mintegy másolóként is megjelenhet a hát elem a következő kérdés-válasz egységben: „F: Hú, hát az rosszabb, mint a földrengés? / Gy: Hát igen.”.

 Összegzés

      Az eredményekből látható, hogy a beszélők a hát leggyakoribb funkcióját, az általános válaszjelölő szerepet ismerték fel legnehezebben. A hátot mind megakadásjelenségként, mind bizonytalanság kifejezőjeként, mind nyomatékosítóként igen nagy arányban felismerték a laikus anyanyelvi beszélők. Mint ahogy a példák is mutatják, már a 3 éves óvodások is kezdenek háttal mondatot, és ezeket az elemeket nemcsak funkciótlanul használjuk, hanem bizonyos szerepekkel ruházzuk fel beszédünkben. Hát így látja Ön is, ugye?

Irodalom

Andersen, E. S., Brizuela, M., DuPuy, B., Gonnerman, L. 1999. Cross-linguistic evidence for the early acquisition of discourse markers as register variables. Journal of Pragmatics, 31: 1339– 1351.

Kiefer, F. 1988. Modal particles as discourse markers in questions. Acta Linguistica Hungarica, 38: 107–125.

Kondacs, F. 2016. A hát diskurzusjelölőről az óvodai diskurzusokban, In: Váradi, T. (szerk.) 2016. Doktoranduszok tanulmányai az alkalmazott nyelvészet köréből. X. Alkalmazott Nyelvészeti Doktoranduszkonferencia. 45–58.

[http://www.nytud.hu/alknyelvdok16/proceedings/Kondacs_Flora.pdf ‒ 2017. május 22.]

Markó, A., Gráczi, T. E., Imre A. 2010. A diskurzusjelölők használatának fejlődése: a hümmögés formai és funkcionális sajátosságai különböző életkorokban. In: Navracsics, J. (szerk.) 2010. Nyelv – beszéd – írás: Pszicholingvisztikai tanulmányok, I. Budapest: Tinta. 82–92.

Markó, A., Dér, Cs. I. 2011. Diskurzusjelölők használatának életkori sajátosságai. In: Navracsics, J., Lengyel, Zs. (szerk.) 2011. Lexikai folyamatok egy- és kétnyelvű közegben. Pszicholingvisztikai tanulmányok, II. Budapest: Tinta. 49–61. Elérhető: [http://real.mtak.hu/26155/1/Marko-Der_pszicholingvisztika_2011.pdf ‒ 2017. május 22.]

Mátyus, K., Orosz, Gy. 2014. MONYEK‒Morfológiailag egyértelműsített óvodai nyelvi korpusz. Beszédkutatás, 22: 237–245

Montes, G. M. 1999. The development of discourse marker in Spanish: interjections. Journal of Pragmatics, 31: 1289–1319.

Németh, T. E. 1998. A hát, így, tehát, mert kötőszók pragmatikai funkciójának vizsgálata. Magyar Nyelv, 94: 324–31.

Schirm, A. 2011. A diskurzusjelölők funkciói: a hát, az -e és a vajon elemek története és szinkrón státusa alapján című doktori disszertáció. Elérhető: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/759/1/schirm_anita_doktori_disszertacio.pdf.

Schirm, A. 2007–2008. A hát diskurzusjelölő története. Nyelvtudomány, III–IV (2007–2008): 185–201. Elérhető:

[http://schirmanita.hu/Schirm_Anita/Publikaciok_files/a_hat_diskurzusjelolo_tortenete.pdf ‒ 2017. május 22.]

Traugott, E. C. 1995. The role of the development of discourse markers in a theory of grammaticalization. Elérhető:

[http://www.stanford.edu/~traugott/papers/discourse.pdf – 2017. május 22.]

 

[1] Grammatikalizáció: olyan nyelvi változás, amely során a lexikális egységekből és a szerkezetekből nyelvtani funkciójú morfémákká válnak (Traugott 1995, Schirm 2007–2008).

[2] Az ismeretterjesztő az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült”.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eotvoslingua.blog.hu/api/trackback/id/tr712549385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.