http://www.alpariskola.hu/barangolas.html
Hogyan lehet tanítani a mai világban? Szükséges-e a kialakult keretes rendszer a tanítás kapcsán? Mi a tanár és a tankönyv szerepe?[1] A következő rövid cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ Sugata Mitra oktatást kutató segítségével.
https://en.wikipedia.org/wiki/Sugata_Mitra
A ma is használt oktatási rendszerünk közel 300 éves, és a Brit Birodalomból ered. Ekkoriban az iskola célja az volt, hogy kitermelje a tudásban egyforma embereket, vagyis tudjon mindenki olvasni, írni és el tudja végezni az alapvető matematikai műveleteket. Azonban a mai modern kori világunkban, ahol a számítógép szinte mindent képes megtenni helyettünk, feltehetjük a kérdést, hogy az iskola idejétmúlt? Hiszen manapság nem kell szépen és olvashatóan írni, és a szorzást, az osztást is elvégzi helyettünk a telefon, a tablet és a számítógép. Mi mégis még mindig a viktoriánus kori rendszert használjuk. Hogyan lehetne ezt másképp csinálni?
Sugata Mitra 1999-ben egy falon lévő lyukba tett egy számítógépet Új Delhi egyik nyomornegyedében, hogy megnézze azt, hogy a szegény gyerekek hogyan tudnak tanulni. Rájött, hogy akár tanár nélkül is meg tudják tanítani saját magukat arra, amit más hosszú évek alatt az iskola keretében sajátított el. Ezt bizonyítja például, hogy egy Kallikuppam nevű indiai településen élő, tamil nyelvet beszélő szegény gyerekek az angol nyelven leírt DNS replikáció biológiai folyamatát egy utcaszéli számítógépről is képesek voltak bizonyos szinten önállóan megtanulni. 30%-ban tudták megérteni a lényeget néhány hónap leforgása alatt. Ez ugyebár a jelenlegi oktatási rendszerünk szerint elégtelen eredmény lenne, de ha belegondolunk, hogy egy idegen nyelven, egy idegen témáról, csupán saját magunkra hagyatkozva megértünk valamit nagyjából, az nem elégtelen teljesítmény. Ezt az eredményt tovább fokozta azzal is, hogy egy bátorító segítőt a gyerekek mögé tett, aki feladata az volt, hogy rákérdezzen: ezt meg hogy csináltad?. A megértés ennek köszönhetően 20%-os javulást mutatott. A kapott eredmények tehát azt mutatják, hogy ki lehet egyenlíteni az esélyeket, azaz a hagyományos iskolai keretben tanulók (tanár, tankönyv, tanórák) és a magukat tanítók nem is állnak olyan messzire egymástól.
https://www.jerseyshabazz.com/the-hole-in-the-wall-project-and-the-power-of-self-organized-learning/
Ez a kísérlet azt eredményezte, hogy Sugata Mitra létrehozott egy Nagyi felhőt, ami keretén belül nagymamák vezetnek Indiából származó diákokat a tudás megszerzése felé. Nem úgy működik ez az oktatás, mint a hagyományos rendszerben, vagyis a tanár magyaráz, és a diák pedig bemagolja az anyagot a tankönyvből, hanem a tanulásnak a nagymama teret engedve, egy önszerveződő oktatást hoz létre. A valódi cél azonban az lett, hogy Önszervező Tanuló Körök jöjjenek létre, amelyhez kell egy bátorító, aki a biztonság mellett az intellektuális kalandokért felelős, és kell egy csoport, aki pedig magát tanítja. Nincsenek tankönyvek, nincsenek évekre előre leosztott tananyagok, csak lelkes diákok, akik a „tanárok” által feltett kérdésekre saját maguk keresik a választ, persze csak az alapvető számítógépes ismeretek (egér mozgatása, számítógép bekapcsolása) elsajátítása után.
Hogy hova vezet egy ilyen tanterv? Hogy tanulhat-e játszva a gyerek? Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, mint ahogy azt is látnia, hogy a világ mennyit változott az eltelt 300 év alatt.
Felhasznált irodalom:
School in the cloud [https://www.theschoolinthecloud.org/about/]
Sugata Mitra 2013: Építsük meg a Felhő Sulit
[https://www.ted.com/talks/sugata_mitra_build_a_school_in_the_cloud]
[1] A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
