Obi-Wan Kenobi Luke-nak adta Anakin Skywalker fénykardját.
Petőfi Sándor episztolát küldött Arany Jánosnak a Toldi megjelenése után.
Von Schwarz megmutatta Fritz Teufelnek a négy balettpatkány bemutatkozó anyagát.
Bridget Jones anyja a vendégeknek bébiubit kínált.

Hogy mi a közös a fenti mondatokban?
A ditranzitív szerkezet!               

 Mi lehet a közös?

       A ditranzitív szerkezetek felépítésüket tekintve egy ditranzitív, vagyis három vonzatú igét tartalmaznak, szemben a monotranzitív szerkezetekkel, ahol az igének csak két kötelező vonzata (argumentuma) van. A ditranzitív igék legtöbbször valamilyen fizikai átvitelt fejeznek ki (ad, küld), de ide szokták sorolni a mentális átvitelt kifejező igéket is (mond, mutat). Az ige vonzatai az ágens (A: aki végrehajtja a cselekvést), a recipiens (R: a fogadó), illetve a téma (T: a ditranzitív ige tárgya, monotranzitív igénél pedig a cselekmény „elszenvedője”, azaz páciense: P). (Malchukov et. al. 2007: 1–2)

 Például:

     (1) monotranzitív:      Péter (A) vesz egy könyvet (P).     

     (2) ditranzitív:            Péter (A) ad egy könyvet (T) Marinak (R). 

      Meg kell még említeni, hogy a benefaktív (haszonélvezetet kifejező) szerkezetek (pl. ebédet készítettem neked) nagyon közel állnak a ditranzitívhoz, számos nyelvben ugyanolyan módon fejezik ki őket, és néha nem is lehet igazán eldönteni, hogy ditranzitív vagy benefektív szerkezetről van-e szó (Kittilä 2005). A legfontosabb különbség, hogy a benefaktív szerkezetben a haszonélvező intranzitív igével is szerepelhet, másként mondva, a haszonélvező mindig opcionális, nem kötelező vonzata az igének. (Malcukov et. al. 2007: 2) Így például a magyar nyelvben a Péter énekelt nekem egy dalt szerkezet habár felépítését tekintve ugyanolyan, mint a fent említett Péter ad egy könyvet Marinak, benefaktív helyzetről van szó, mivel az énekel ige nem tranzitív. De a Péter hozott nekem egy kávét szerkezet esetében ezt már nem ilyen egyszerű eldönteni, egyrészt azért, mert a hoz ige tranzitív, másrészt azért, mert igen bonyolult lenne meghatározni, hogy a kávé fogadója (recipiense) ugyanakkor haszonélvező-e.

         Természetesen az egyes nyelvek eltérő módon kódolják a ditranzitív szerkezeteket. A továbbiakban a legalapvetőbb stratégiákat tekintjük át Mulchakov, Haspelmath és Comrie (2007) munkája alapján.

         Az első szerkesztési mód az indirektív típus. Ebben az esetben a recipiens eltérő módon jelölt, mint a páciens vagy a téma (T=P≠R). A magyar nyelv is ezt a stratégiát alkalmazza, ahol a recipiens datívuszban (részeshatározói esetben) áll, míg a páciens és téma tárgyesetben (akkuzatívuszban).

     (3) monotr.         Béla (A)   almát (P)     eszik. 

     (4) ditranz.         Béla (A)   az almát (T) a kislánynak (R) adta.      

        A következő stratégia a szekundatív típus. Ilyenkor a téma eltérő módon jelölt, mint a recipiens és a páciens (T≠P=R). Ez a szerkesztésmód található a manysiban is, ahol a téma insztrumentáliszban (eszközhatározói esetben) áll, míg a páciens és recipiens tárgyesetben. (Sipőcz 2013: 125)

      (5) monotr.     am (A) naŋǝn (P)   suns-ilǝm

                            én        te.ACC      néz-SG.1SG

                            ’téged nézlek’

     (6) ditranz.      am (A) naŋǝn (R)  sūp-ǝl (T)   junt-ilǝm

                             én         te.ACC      ing-INST    varr-SG.1SG

                            ’inget varrok neked’

        A harmadik szerkesztési mód a neutrális típus, amelyben a páciens, a recipiens és a téma is ugyanúgy kódolt (T=P=R). A típus legismertebb példája az angol.

      (7) monotr.   Mary (A) loves John (P).

                           ’Mari szereti Jánost.’

      (8) ditranz.   Mary (A) gives John (R) a book (T). 

                          ’Mari ad egy könyvet Jánosnak.’

       Ez a három típus a leggyakoribb a világ nyelveiben. Eleget tesznek a gazdaságosság és a megkülönböztethetőség elvének. Az indirektív és a szekundatív típus azért gazdaságos, mert legfeljebb két jellel tökéletesen meg lehet különböztetni a recipienst és a témát. A leggazdaságosabbnak a neutrális típus tekinthető, hiszen itt nincs szükség semmiféle jelre és a megkülönböztethetőséget más eszközök garantálhatják, mint például az angol esetében a szórend. (Malchukov et. al. 2007: 4–5)

      Logikailag további két szerkesztésmód lehetséges még, a tripartitív típus (T≠P≠R), ahol mindhárom elem egymástól eltérő módon van kódolva, illetve a horizontális típus (T=R≠P), ahol a téma és a recipiens ugyanúgy kódolt, míg a páciens eltérő módon jelölt. A tripartitív típus nem gazdaságos, hiszen három különböző jellel operál, előfordulása rendkívül ritka. A horizontális típusra pedig még nem találtak olyan példát, ahol tisztán ez a stratégia jelenne meg. (Malchukov et. al. 2007: 6)

      A következő bejegyzésben más megközelítésből tárgyaljuk a ditranzitív szerkezetek felépítését és szó lesz a kevésbé gyakori stratégiákról is Margetts-Austin (2007) munkája alapján, sok izgalmas, egzotikus példával.

Hivatkozások:

Kittilä, Seppo 2005: Recipient-prominence vs. beneficiary-prominence. Linguistic Typology 9.2, 269–297.

Malchukov, Andrej – Haspelmath, Martin – Comrie, Bernard 2007: Ditransitive constructions: a typological overview
http://www.keel.ut.ee/sites/default/files/www_ut/4-ditransitiveoverview.pdf (2016. március 6.)

Margetts, Anna – Austin, Peter 2007: Three-participant events in the languages of the world: towards a cross-linguistic typology
http://www.hrelp.org/aboutus/staff/peter_austin/MargettsAustin.pdf (2016. március 7.)                        

Sipőcz Katalin 2013: Ditranzitív igék a manysiban, Nyelvtudományi Közlemények 109, 123–136.
http://www.nytud.hu/nyk/109/06-SipoczK.pdf (2016. március 6.)

Kubitsch Rebeka