Újságírás, nyelvtan és egy kis általános műveltség. Talán ez az, amit a Napidumák blogban én magam is felfedeztem. Ez egy olyan oldal, ami azért van, hogy nevessünk, sírjunk és persze elgondolkodhassunk azon, hová is tart a magyar valóság. Fel kell ismernünk: elég cudar. Komoly hangok meg nem engedhető bakikkal. Ez most álom, vagy valóság? Lássuk csak, hogy is van ez?!

Kezdeném azzal, hogy aki igazán újságíró, aki igazán maga elé tartja a tükröt, tudhatja, hogy ő maga is hibázhat. Újságírói pályafutásom talán legszebb bakija az volt, amikor leírtam: az est fénypontja kétségtelenül a tűz volt. Aztán volt egy politikus, akinek a neve ty-re végződik, és ti-vel ejtettem. Ilyenkor egy dolgot tehet a pályakezdő újságíró:

1. lapul
2. elszégyelli magát
3. megígéri, hogy máskor jobban odafigyel

Ha ez elmarad, akkor ugyanúgy fogja halmozni a hibákat, ahogy szerencsétlenebb kollégái, és jobb esetben csak egy blogbejegyzés lesz a hibából, rosszabb esetben egy egész ország röhög rajta. Lehet választani. Bárkinek ott van a választási lehetősége.

Ennek a mondatnak a szerzője ugyan takarásban van, de ezzel a címmel már bisztosan kitette a nyakába a céltáblát a csatorna és az a riporter is, aki éppen tudósított.

Erről pedig egyenesen az Activia reklám jut eszembe, Pocakkal, akinek később az lett a veszte, hogy ezen a képen már ki is szökött.

Jó, ez már erőteljes túlzás, de akkor is gondolkodtatóba ejti az embert, ugyanis a hülyeség, és a bakik iránti „igény” is ugyanígy terjed. Ha már egyszer kiszökött, akkor az ott is marad. Lehet, hogy levonul a hulláma, egy idő után már csak egy ócska, régi poén marad. Viszont az, aki elkövette, nagyon hosszú idő, mire kigyógyul az ez iránt érzett sértettségéből, és dühéből. Mert egyébként tényleg van olyan, hogy véletlen követünk el hibát, véletlenül ütünk félre valamit, vagy mondunk valamit. De ha az olvasónknak, nézőknek, hallgatónknak egyszer van arra lehetősége, hogy találkozzon velünk, akkor mit kellene tennünk? Felelősséget vállalni a hibánkért! Ez igaz lehet bárkire bármilyen munkakörben. A nyelv használata nem csak ott kezdődik el, hogy elkezdünk beszélni tanulni, járunk nyelvtanórára. Felelősséggel tartozunk azért, amit kimondunk és azért is, ahogy mondjuk. Lehet, hogy nem kerül mindenki az M1 képernyőjére, és nem beszél róla ország-világ, hogy milyen nagy őrültséget mondott xy, de az elv mindenhol ugyanaz. Ugyanúgy bakinak számít az, hogyha egy gyárban mondod ki, mintha az éterbe beszélsz. A visszhangja persze más, de a baki attól még baki. A nyelv használatát egyfajta marketingeszközként is fel lehet fogni, saját magunkat pedig egy új márkának, ami éppen piacra lépni készül. Ha bakizunk, negatívan fognak értékelni a vásárlók, de van lehetőségünk ezt jól lereagálni. Ezt sosem szabad elfelejteni. Ha elismerjük, hogy hibáztunk, és mi is együtt nevetünk a kollégákkal, akkor nem az marad meg bennünk sem, hogy jajj, már megint lenéztek bennünket. Hanem mindössze csak annyi, hogy tévedni emberi dolog...

de persze van olyan is, aki eleve provokálja környezetét...

Forrás:
http://napidumak.blog.hu

Tobak Dalma