Előző cikkünkben már szóba került az aspektus, ezúttal pedig egy, kifejezetten a magyar nyelvre vonatkozó megközelítését ismerhetjük meg ennek a fogalomnak.

Kiefer Ferenc munkájában az aspektusnak három típusát különíti el, a befejezettet (perfektív), a folyamatost (imperfektív) és az ún. „állapotok” kategóriáját. Az előző cikkben leírtak alapján Kiefer tipológiája inkább az eseményszerkezeti osztályozáshoz hasonlítható.

Az aspektust ugyanis a következőképpen jellemezte: a folyamatos és a befejezett aspektus elkülöníthetőségének szerinte fontos kritériuma az oszthatóság, vagyis a folyamatos aspektusú cselekvés vagy folyamat időintervalluma osztható, a befejezett szemléletű cselekvésé azonban oszthatatlan. Mindezt a következő mondatokkal lehet szemléltetni:

• Péter délután 3-tól 5-ig a kertben játszott.
• Péter délután 3-tól 5-ig megcsinálta a leckéjét.

Az első mondat folyamatos, ezért elmondható, hogy az esemény a 3 és 5 közötti tartomány legtöbb osztatára érvényes, tehát pl. Péter játszhatott negyed 4-től fél 5-ig, de akár fél 5-től 5-ig is.

Az második mondat viszont befejezett, és a lecke elkészítése az egész időtartományról állítható, tehát nem lehet igaz az, hogy pl. Péter fél 4-től 4-ig megcsinálta a leckéjét. A befejezett aspektusú mondat tehát bizonyos szempontból zárt egészként ábrázolható, amelynek nem férhetünk hozzá a belső szerkezetéhez, ellentétben a folyamatos szemléletűvel, amelybe „beleláthatunk”.

A harmadik csoportba tartozók, az ún. állapotok jellemzője pedig, hogy folyamatosan fennállnak, és nem szakíthatók meg (pl. „Pisti egész nap beteg volt”), a kérdéses nap minden részintervallumában fent kell állnia a betegség állapotának. Ez a típus alapvetően a vendleri eseményszerkezeti felosztás „állapotok” kategóriájának feleltethető meg.

Annak megállapításához, hogy egy adott mondat folyamatos-e vagy befejezett, többféle módszer használható fel. Egyrészt gyakran megjelenik az aspektussal foglalkozó munkákban az ún. határpontos elmélet, amelynek lényege, hogy a befejezett igék rendelkeznek belső határponttal, a folyamatos igék viszont nem. Ezzel kapcsolatban azonban elmondható, hogy a befejezett igével jelölt cselekvés bizonyos esetekben folytatható (pl. a „Hogy megnőttél!” mondat még nem zárja ki azt, hogy a szóban forgó személy nem nőhet tovább).

Mindezek mellett az időhatározós kifejezések használata is megmutathatja, hogy mely mondat számít befejezettnek, mely pedig folyamatosnak. A befejezett aspektusú mondatok (a–b) ugyanis általában a kisebb időintervallumra vonatkozó időhatározókat, valamint az eredményre utaló, határpontos szerkezeteket tűrik meg maguk mellett, a folyamatos mondatok (c–d) pedig többnyire a nagyobb időintervallumot jelölőket.

1. Egy óra alatt elolvasta az újságot.
2. *Egy óra alatt olvasta az újságot.
3. Egész nap újságot olvasott.
4. *Egész nap elolvasta az újságot.

Mivel az ige egy másik tulajdonsága, az akcióminőség és az aspektus nem függetlenek egymástól, ezért ez utóbbi fogalmát is érdemes tisztázni.

Az akcióminőség a magyarban az ige toldalékolással vagy igekötővel bevezetett járulékos tulajdonsága, amely az igével jelölt cselekvés, folyamat vagy történés lefolyásának módját fejezi ki. Így tehát az aspektussal ellentétben az akcióminőséget szóképzési kategóriának tekinthetjük. A magyarban meglévő 13 akcióminőség többsége hatással van az egyes események belső időszerkezetére, aspektuális értéket is hordoz.

Az akcióminőségek csoportjai Kiefernél:

• frekventatív (rendszertelen ismétlődést fejez ki, pl. fel-felnéz)
• szaturatív (telítettséget fejez ki, pl. kidolgozza magát)
• delimitatív (behatároltságot fejez ki, pl. elsétálgat)
• rezultatív (eredményességet fejez ki, pl. lekaszál)
• terminatív (egy cselekvés befejezését fejezi ki, pl. elénekel)
• szemelfaktív (egyszeriséget fejez ki, pl. megcsóvál)
• inchoatív (kezdetet fejez ki, pl. megkondul)
• totális (teljességet fejez ki, pl. bejár)
• intenzív (eltúlzottságot fejez ki, pl. agyonpirosít)
• exhausztív (kimerítőséget fejez ki, pl.agyonsétálja magát)
• szubmerzív (az alany valamilyen intenzív tudati állapotba kerül, és abban elmerül, pl. bealszik)
• iteratív (ismétlődést fejez ki, pl. nyitogat)
• deminutív (csökkent intenzitást fejez ki, pl. dolgozgat)

Felhasznált irodalom:

Kiefer Ferenc 2006: Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre, Budapest, Akadémiai Kiadó.

Kiefer Ferenc 2007: Jelentéselmélet, Budapest, Corvina.

Gyuris Beáta–Kiefer Ferenc 2008: Az igék lexikai ábrázolása és az eseményszerkezet, in Kiefer Ferenc szerk.: Strukturális magyar nyelvtan 4. A szótár szerkezete, Budapest, Akadémiai Kiadó, 229–67.

Pátrovics Péter 2004: Az aspektus története és tipológiája, Budapest, Akadémiai Kiadó.

Pete István 1994: Mondataspektus vagy igeszemlélet?,Magyar Nyelvőr 118, 232–47.

Kalla Viktória