Lectori salutem![1]

Mindannyian ismernek néhány örökzöld latin szállóigét, de azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy egy-egy ilyen mondat, szófordulat kinek a szájából vagy milyen szituációban hangzott el. Több feljegyzés tanúskodik hadvezérek, filozófusok, és költők bölcs mondásairól, általános igazságokról vagy erkölcsi alapelvekről, melyeket még ma is előszeretettel alkalmazunk és használunk. Egyre több helyen találkozhatunk latin nyelvű mondásokkal, feliratokkal akár üdvözlő kártyákon is, vagy éppen valaki bőrén köszön vissza tetoválásként, hiszen sokak számára a latin klasszikus, örök értéket képvisel. Azonban érdemes utána járnunk, hogy eme szépen csengő szavak valójában mit is jelentenek, illetve, hogy hogyan kell helyesen leírni ezeket. Az élőszóban nem olyan feltűnő a lapsus linquae, vagyis a nyelvbotlás, baki, míg írott formában már jobban szemet szúr. Persze errare humanum est, azaz tévedni emberi dolog.

(göröngyös úton a csillagokig)

Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/198439927304350214/

Kezdjük egy viszonylag ismeret és népszerű szentenciával és életelvvel a carpe diem-mel. Általában „élj a mának” fordításban szokták használni, szó szerint azonban „ragadd meg a napot” vagy „tépd le a napot” a jelentése. Erről a horatiusi életérzésről a Kr. e. első században élt költő egyik ódájában olvashatunk. Sokan félreértelmezik, hedonista élvezet hajhászásnak gondolják, azonban, ha a többi bölcseletét is megvizsgáljuk Horatiusnak, megbizonyosodhatunk arról, hogy inkább az élet okosan való élvezetéről és kihasználásáról van szó. Az ő nevéhez fűződik még az aurea mediocritas is, azaz az arany középszer / arany középút, vagyis a szélsőségektől mentes életelv. Szemléletében tükröződik az epikureista filozófia főbb vonása, azaz, hogy semmit se vigyünk túlzásba. Fontos a végletektől való tartózkodás, például a gyávaság és vakmerőség között a bátorság a helyes és választandó lehetőség. Szintén az egyik ódájában olvashatjuk: Memento mori! – „Emlékezz a halálra!”, vagyis mindig az élet végességének tudatában kell élni. Közkedvelt és gyakran idézett formula a Sapere aude! – „Merj tudni!”, tehát hagyatkozzunk a saját értelmünkre. Ezt később Kant használja fel majd a felvilágosodás jelmondataként. Másik művében pedig azt olvashatjuk, hogy non omnis moriar. – „nem halok meg egészen”, azaz a költő, író művei és a neve halála után is fenn fog maradni. Hasonló tárgyú az exegi monumentum aere perennis – „befejeztem ércnél maradandóbb művemet”. Aut prodesse volunt aut delectare poetae – „A költők vagy tanítani vagy gyönyörködtetni szeretnének”, vagyis az irodalomnak ez a két célja lehet.

A következőkben nézzünk néhány kevéssé ismert, ám annál izgalmasabb bölcsességet. Állatokkal kapcsolatos szólásokban már az antikvitásban is bővelkedtek:

A gyermekek a felnőttektől tanulnak el sok mindent, a jót is és rosszat is egyaránt. A bove maiore discat arare minor, tehát a nagyobb ökörtől tanulja el a kisebb a szántást.

Asinus ad lyram seu ad tibiam aptus. – Úgy ért hozzá, mint szamár a lanthoz vagy a fuvolához. Magyarban is hasonló: „úgy ért hozzá, mint tyúk az ABC-hez”.

Boni pastores est tondere pecus, non deglubere. (Suetonius) – A jó pásztor tulajdonsága, hogy megnyírja a juhokat, de nem nyúzza meg őket.

Canis timidus vehementius latrat quam mordet. (Q. Curtius) – A félénk kutya inkább ugat, mint harap. A magyar nyelvben is elterjedt: „amelyik kutya ugat, az nem harap” változatban.

Catus amat piscem, sed non vultu tangere potest. – A macska szereti a halat, de nem megy be érte a vízbe.

Elephantem ex musca facere. (Lucianus) – Légyből elefántot csinálni. Manapság az elterjedtebb forma „a bolhából elefántot csinálni”.

(jöttem, láttam, győztem)

Forrás: http://tattoo-trends.net/tattoo-quotes-in-latin/

A szellemi erények, a barátság, a szerelem szintén kedvelt és örökérvényű témák voltak, ezért ebben a témában se szeri, se száma a velős mondásoknak:

A jó barát szükségesebb, mint a tűz és a víz. – Amicus magis necessarius quam ignis et aqua. (Aristoteles, majd Cicero)

Amor tussisque non celatur. (Ovidius) – A szerelmet és a tüsszentést nem lehet eltitkolni.

Néha nehézségek gördülnek az utunkba, azonban amennyiben nem esünk kétségbe, és valamilyen formában megoldjuk a felmerülő problémákat, bátran mondhatjuk: aut inveniam, aut faciam, azaz vagy találok magamnak utat vagy török magamnak.

Közben pedig a ló túloldalára sem szabad átesni, hiszen Plautus gondolatival élve: certa amittimus, dum incerta petimus. Elveszítjük a biztosat, miközben a bizonytalant hajszoljuk.

Amikor valamivel már azután kezdünk el foglalkozni, ha megtörtént a baj, azt szoktuk mondani, hogy eső után köpönyeg. Az antikvitásban cineri gloria sera venit (Martialis) kifejezést használtak, vagyis halál után már késő a dicsőség.

Domina omnium et regina ratio. (Cicero) – Mindennek úrnője és királynője az értelem.

Sallustius jó tanácsa pedig az, hogy esse quam videri, bonus malebat, vagyis inkább légy jó, ne csak annak lássanak.

Gyakran írásban mondjuk el, amit szóban nem merünk kimondani. Való igaz: epistola non erubescit (Cicero), vagyis a levél nem pirul el.

Fas est ab hoste doceri. (Vergilius) – Szabad az ellenségtől is tanulni.

Már az ókorban is jelen volt a sztereotípia a nők túlzó fecsegéséről. Femina id tantum tacere potest, quod nescit. (Seneca) – A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud.

Fides, ut anima, unde abiit, eo nunquam rediit. (Publius Syrus) – A bizalom olyan, mint a lélek, ha egyszer elszáll, nem tér vissza többé.

Gyakran halljuk, hogy a belső értékek az igazán fontosak, Ovidius is hasonlóan vélekedett:  forma bonum fragile est, mégpedig a külső szépség múlandó / törékeny.

A tudatlan, buta személyre azt mondták, hogy csak három betűt ismerő ember, azaz homo trium litteratum. (Plautus)

A kemény, fáradságos munka után jól esik a pihenés. Ifjabb Pliniustól maradt fenn az illud iucundum nil agere kifejezés, vagyis az az édes semmittevés.

Kevéssé jó dolog azonban a cél előtt elbukni, in portu naufragium facere (Quintilianus), így hát a kikötőben hajótörést szenvedni.

Sokszor hallhatjuk a „kenyeret és cirkuszi játékokat” szállóigét, melyet Juvenalis mint a nép kívánságát fogalmazta meg: panem et circenses. Vagyis a nép akkor boldog, ha nem éhezik, és szórakozik.

Vulpes pilum mutat, non mores. (Suetonius) – A róka csak a szőrét változtatja, de nem a természetét.

Végezetül pedig Multum legendum est, non multa. (Plinius) – Sokat olvassunk, ne csak sokfélét.

Uti figura docet, amint a fenti példák is mutatják a listát lehetne még folytatni, és további gyöngyszemeket gyűjteni, de remélhetőleg ez a rövid barangolás a latin szentenciák világában tudott némi új információval szolgálni a benevolus lector, azaz a jóindulatú olvasó számára.

Irodalom:

Bánk József: 3500 latin bölcsesség, Szállóigék, velős mondások latin és magyar nyelven. Szent Gellért Egyházi Kiadó, Budapest, 1993.

12. Horváth Margit – Dr. Nagy Ferenc: Latin nyelvkönyv IV. a 12. osztály számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008, 68–116.

Szalma Baksi Tímea

[1] Üdvözlet az olvasónak! A régi iratok elején gyakran olvasható jókívánság.