Már kisiskolás korunkban megtanuljuk, hogy mik is a szófajok. A szavakat elődeink kezdettől fogva besorolták valamilyen osztályokba, kategóriákba. A görög grammatikában már megjelent a nyolcas szófaji (beszédrészi) felosztás, amely állt: főnévből, melléknévből, igéből, névmásból, elöljárószóból, kötőszóból, határozószóból és indulatszóból. Manapság a szófajoknak három típusát különítjük el: az alapszófajokat (pl. főnév, ige, számnév), a viszonyszókat (névelő, névutó, kötőszó stb.) és a mondatszókat (pl. indulatszó).

Ebben a cikkben az alapszófajokkal foglalkozunk részletesebben, amelyek jellemzője, hogy önálló jelentéssel bírnak, toldalékolhatók, bővítményeket vehetnek fel (pl. büszke valaki valakire), és önállóan betölthetnek mondatrészi szerepet. Mindenkinek ismerős lehet a következő definíció: „A főnév megnevező szófaj. Valóban létező vagy annak képzelt élőlényt, élettelen tárgyat, elvont dolgot jelent” (Lerchné 2011: 15).

Forrás: https://www.mozaweb.hu/Lecke-MGY-Anyanyelv_felsosoknek
_6-Reszosszefoglalas_A_nevszok_es_a_hatarozoszok-98628

Sokan, sok helyen rongyosra rágták már az olyan mondásokat, mint hogy "annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz" vagy hogy "a nyelvtudással kinyílik előtted a világ". Talán ezektől a magvas gondolatoktól már feláll a szőr a hátunkon, de tény, ami tény, az idő előrehaladtával elég gyorsan rá kell döbbennünk pár dologra:

1. lehet, hogy nem olyan nagy butaság, hogy a diplomát csak x mennyiségű nyelvvizsgával lehet megkapni,

2. de mindezek után az is világos, hogy bár a nyelvvizsga egy szép célkitűzés és egy kézzel fogható bizonyíték a nyelvtudásunkról, viszont hosszabb távon csak egy papír, ami mögött talán nincs is gyakorlati tudás,

3. ezért gyakorolni kezdünk, esetleg rádöbbenünk, hogy más nyelvekkel is hasznos foglalkozni, ne adj' isten még érdekes is.

Előző cikkünkből megtudhattuk, milyen szerepet töltenek be a metaforák a mindennapjainkban. Ha felkeltettük érdeklődését, most azt is megismerheti, mi a különbség az egyes fogalmi metaforák között.

Közeledik a karácsony.
Szerelembe esett.
A helyzet magaslatán vagyok.

A fenti három mondat közös jellemzője, hogy mindegyik fogalmi metafora, mindegyikben fellelhető egy forrás- és egy céltartomány is. Viszont ha különbséget kellene megfogalmaznunk, vajon mi lenne az?

Nos, azt mondhatjuk, hogy mindhárom metafora egy árnyalatnyival különböző szerepet tölt be a gondolkodásunkban, azaz kognitív funkciójukban térnek el egymástól.

E szerint három csoportba sorolhatjuk a metaforákat: vannak szerkezeti, ontológiai és orientációs metaforák.

Az előző cikkben hozott példáink kapcsán tulajdonképpen már foglalkoztunk a szerkezeti metaforákkal. A forrástartomány kifejezetten széles körű és rendszerezett tudást biztosít a céltartomány számára. A lényeg tehát az, hogy egy bizonyos céltartományt egy meghatározott forrástartomány segítségével megérthessünk.

Íme egy példa: az idő fogalmát a mozgás és a tér fogalmain keresztül képezzük le, így jön létre az IDŐ MOZGÁS metafora, amely a következő nyelvi példákon keresztül is megfigyelhető:

Eljött az idő.
A 15-ét követő héten…
Repül az idő.
Már jóval túl van a hatvanon.
Lassan közeledünk az év végéhez.

forrás: https://m.blog.hu/sz/szamszara/image/ 

Előző írásunkban röviden áttekintettük, mik is azok a ditranzitív szerkezetek és mely három szerkesztési típus (indirektív, szekundatív és neutrális) a leggyakoribb a világ nyelveiben.

Most azonban essen szó a ritkább szerkesztésmódokról is! (És egzotikus nyelvekből sem lesz hiány.)

„Hazafelé menet elsétáltam a bodega mellett, beugrottam a butikba, és kiváltottam egy receptet a patikában.” Gondolta volna, hogy mindhárom helyszínt jelölő szónak közös az eredete?

forrás: http://imagene.youropi.com/tapasbar-la-bodega-zwolle-
6%28p:restaurant,3547%29%28c:0%29.jpg