Ha német jövevényszavakról van szó, általában olyan kifejezéseket emlegetnek, mint a herceg, a láda, a polgár vagy a tánc, amelyek ma már állandó tartozékai a magyar nyelvnek. A köznyelvieken kívül azonban számos olyan szlenghez vagy argóhoz besorolható szavunk is van, amelyeket szintén a németből vettünk át. Lássunk ezekből néhányat!

Balhé:
A ma már ’veszekedés, botrány’ jelentésű szavunk első előfordulása 1862-re tehető, már ekkor is a ’baj’ jelentéssel. A későbbiekben azonban ’lárma’ értelemben is megjelent. A német nyelvben is argónak minősített balhe ’lárma, rajtakapás, baj’ szóból eredeztethető. A szó végső forrása pedig a héber behālā ’rémület, riadalom’.

Cidri:
Első előfordulása 1908-ból adatolható, ’hideg’ értelemben, majd később ’hidegtől, félelemtől való reszketés’ jelentésben is előfordult (1920). Manapság ez utóbbi jelentés a jóval gyakoribb, habár az értelmező szótár szerint a ’hideg’ jelentés is kimutatható. Bajor-osztrák eredetű, a zidri ’reszketős’, valamint az irodalmi németben meglévő zitterig ’reszketős’ és zittern ’remeg, didereg’ szavak említendők ezzel kapcsolatban.

"cidrizik"
http://www.egeszsegtukor.hu/images/news/news_10976_folyton-fazik-ez-lehet-a-baja.jpg

A retorika szó a görög rhétoricé, avagy a latin ars rhetorica szóból származtatható. Jelentései: szónoki mesterség, művészet; ékesszólás művészete; szónoklattan. A retorika fogalmának megragadására számos definíció született. Platón a retorikát úgy képzeli el, mint „a lelkek irányítását a beszédek révén”. Arisztotelész szerint „olyan képesség, amely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit”. Quintilianus pedig „a jó beszélés tudományának” tekinti. Wacha Imre négyféle megközelítést ad: szerkesztéstanként, a műfajismeret tudományaként, a meggyőző beszéd tudományaként és a prózai ékesszólás stílustanaként definiálja.

A retorika rövid története:

Homérosz korában a retorika célja a beszéd tanítása volt. A Kr.e. 5. században a szofisták (Prótagorasz, Gorgiasz) korában a tanítványok célja egy olyan minta elsajátítása volt, amely a mesterek beszédeiből és érvelési módszereiből származott. Korax és Teisziasz rögzítették a művészi szónoklás szabályait.  A Kr. e. 4. századtól indult el a techné rhétoriké, azaz a tudományos retorika időszaka. Ekkor jelenik meg Arisztotelész Rétorika című munkája, amely az első tudományos szónoklattan, illetve Quintilianus Institutio oratoria című legteljesebb retorikakötete is. Az első magyar nyelvű retorika Medgyesi Pál egyházi retorikája, amely 1650-ben jelent meg. A következő csak 1790-ből adatolható (Szenthe Pál: Magyar oskola).

Forrás: http://www.canstockphoto.hu/illusztraciok/tan%C3%A1cskoz%C3%A1s.html

Március 23-án zajlott le a félév soron következő előadása, ahol Kenesei István, az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója, valamint a Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékének tanára volt a meghívott vendégünk. Előadásában egy új típusú megközelítésben hallhattunk a szófaj fogalmáról és a szófajok természetéről.

A klasszikus grammatika nyolc szófajt különböztet meg egymástól, melyek a következők: főnév, ige, melléknév, határozószó, névmás, névutó/prepozíció, kötőszó és partikula. A magyar nyelv esetében azonban máris problémába ütközünk, hiszen számos olyan kategória létezik szavaink között, melyeket a klasszikus típusokba nem tudunk besorolni. Hová tesszük pl. az igekötőt, az igeneveket vagy a mondatszókat? Ilyen és ehhez hasonló problémák merültek fel a szófaji besorolások kapcsán, ezért eltérőek a szófaj-megközelítések a nyelvészeti iskolákban. Ezekről hallhattunk az előadás első részében, nézzünk mi is néhány példát.

Az adjekcióról és a detrakcióról szóló cikkünk után most megtudhatjuk, hogy mit jelent a transzmutáció és az immutáció jelensége, valamint arra is fény derül, hogy milyen mértékben jelennek meg ezek az alakzatok a címlapokon.

• transzmutáció (felcserélés)

Az eredeti formát átalakítja, a nyelvi elemeket felcseréli, így teremt stílushatást.

• immutáció (helyettesítés)

Helyettesítésen alapuló művelet, egy nyelvi elem másik elemmel való kicserélését értjük alatta.

Ezek a jelenségek több nyelvi szinten is megvalósulhatnak, amely a korábbi cikkben tárgyalt bővítéses és elhagyásos átalakító műveletekre is vonatkozik. Már a klasszikus retorikában is megkülönböztettek hangalakzatot, szóalakzatot, mondatalakzatot és gondolatalakzatot.

A 2012/13. (márc. 28.) szám címlapján olvasható címként a kérdés: Talpon marad?, ami az egyik népszerű tévéműsor nevének (Maradj talpon!) az ellentettje, így ez egy felcserélés, valamint a marad szóból eltűnt a szóvégi j betű, ami pedig egyben egy apokopé (elhagyás) is. További példák a transzmutációra: Időfutam (Futamidő helyett), Hasadástudat (Tudathasadás helyett).

forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2010.38

A fogyasztói társadalom megnyerése érdekében tudjuk, hogy a marketinges szakemberek mindent bevetnek. Egy céljuk van, mégpedig az adott terméket eladni. Így nem meglepő, hogy a reklámoknak, az óriásplakátoknak befolyásoló szándékuk van. Ehhez hasonlóan a napilapok, a hetilapok is szeretnek élni a manipuláció és a meggyőzés eszközeivel, hiszen az olvasó figyelmét valamilyen módon fel szeretnék kelteni. Míg a meggyőzés során a közlő szándéka ismert a befogadó előtt, nyíltan megvallja, hogy mit szeretne elérni és felvonultatja az érveit, addig a manipuláció olyan megtévesztés, ahol a célszemély nincs mindig tudatában a befolyásoló szándéknak.

Az élénk színek, vicces képek mellett a nyelvi manipuláció is elterjedt eszköz a befolyásolásra, amely visszaköszönhet egy-egy szójáték, frappáns mottó vagy néhány rímes sor formájában. Manapság már szinte mindenki interneten keresztül jut a leggyorsabban a legtöbb új információhoz, hiszen az emberek leggyakrabban elektronikus formában olvasnak híreket, most azonban mégis a nyomtatott sajtó kerül előtérbe.