Senki nem szeret beteg lenni, és pár kivételtől eltekintve az emberek nem is szoktak dicsekedni a betegségeikkel. A mai napig vannak bizonyos problémák, amelyekről nem illik nyilvánosan beszélni. Biztosan mindenki érezte már magát kellemetlenül, amikor például egy váróban valaki könyörtelen részletességgel beszámolt a lábán található gennyes fekélyről. Úgy gondoljuk, ezek nem beszédtémák, tabuként kezeljük őket. Régebben ez fokozattan érvényes volt, ezért nem volt ritka (ma sem az), hogy a betegségnév alapját valamilyen metafora vagy metonímia képezte. (Egy kis emlékeztető, mi is az a metafora.) Továbbá minden nyelv természetes jelensége, hogy bizonyos absztraktabb fogalmi területek (pl. betegségek), konkrétabb fogalmi területek szókészletével fejeződnek ki (pl. állatnevek). (Kövecses – Benczes 2010: 91)

Magyar László András (2000) Állatok és betegségnevek című munkájában kifejti, hogy a betegségnevek legrégebbi rétegét a metaforikus betegségnevek alkotják. Ennek magyarázata lehet, hogy az emberek az új, ismeretlen jelenségeket az őket körülvevő, jól ismert világ alapján próbálták magyarázni, ezt figyelhetjük meg abban az esetben is, mikor valamely állat jellegzetességeit az adott betegség tulajdonságaival azonosították. (Kuna 2010)

Jöjjön néhány példa!

A tyúkszem, lúdtalp és nyúlszáj elnevezések ugyanazt a mintát követik: mindkettő alapja az állat szerve és az elváltozás közti alaki hasonlóság. A tyúkszem kifejezés (fájdalmas, általában kör alakú bőrkeményedés) minden bizonnyal a latin oculus pullinus tükörfordítása. A lúdtalp (a láb boltozatának hiánya) esetében a megsüllyedt talp széles és elterülő, a liba talpához hasonlóan. A nyújszáj (ajakhasadék) megnevezésnél is ugyanúgy az elváltozás és a nyúj szája közti alaki hasonlóság szolgáltatja a betegségnév alapját. (Zaicz 2006: 770, 447, 518)

De mi a helyzet a bárányhimlővel? Semmiképp sem mondhatjuk, hogy a kiütések bárány alakúak... Ebben az esetben az előtag azt jelzi, hogy ez a himlőfajta a többihez képest (pl. feketehimlő) sokkal kevésbé veszélyes. Vagyis megfeleltetés található a bárány jámborsága és a betegség „szelídsége” között. (Zaicz 2006: 969) Számos nyelvben hasonló elgondolás alapján nevezték el ezt a betegséget, vö. angol chickenpox (”csirke + himlő”), német Schafpocken (”birka + himlő”), finn vesirokko (”víz + himlő”). Az elnevezésben szereplő állat tulajdonsága és a betegség lefolyása közti párhuzam figyelhető meg a szamárköhögés megnevezésben is. A betegség kórlefolyásának második szakaszára jellemző rohamszerű köhögés, majd az azt követő hangos, húzó belégzés (mely a szamár hangjára emlékeztet) adja a metafora alapját. (Zaicz 2006: 680)

bárányhimlő

Az állatnevek gyakori előfordulása az elnevezésekben ezen kívül ahhoz is köthető, hogy a betegségnevek alakulásában és használatában nagy szerepet játszik a hozzájuk és gyógyításukhoz kapcsolódó hitvilág. Létezik például egy olyan hiedelem, miszerint a csúszó-mászó állatok (béka, gyík, pók, féreg stb.) az ember testnyílásain keresztül bemásznak, majd befészkelve magukat a testbe, mindenféle kárt okoznak. (Magyary-Kossa 1929: 285–287) Emlékszem, nekem dédnagyapám még rendszeresen mondogatta, hogy ne igyak annyi szódát, mert béka nő a hasamban. Ez a hiedelem található meg a torokgyík (más néven diftéria) betegségnévben is. Alapja az lehet, hogy a gégében és a mandulákon létrejött gyulladás eredményeként egy ún. álhártya alakul ki. Amikor ez leválik, a beteg felköhögi. A hártya felszíne pikkelyes gyíkbőrre emlékeztet, ezért feltételezhették, hogy a torokba költözött gyík okozta a problémát.

De ne higgyük, hogy csak a régi időkben neveztek el állatokról betegségeket! Nem is olyan régen még elég sokat hallottunk a madárinfluenzáról (más néven: H1N1). Egyértelmű, hogy alaki hasonlóságról nem beszélhetünk, és közös tulajdonságot sem tudunk felfedezni. A torokgyíktól eltérően itt népi hiedelmet sem találunk a háttérben. Ebben az esetben nem metaforikus, vagyis hasonlóságon, hanem metonimikus, ezen belül is ok-okozati kapcsolaton alapuló elnevezésről beszélhetünk. A H1N1 ugyanis elsősorban a madarak szervezetéhez alkalmazkodott influenzavírus, de, ahogy azt mindannyian tudjuk, nem csupán madarakat betegíthet meg. Ugyanilyen mintára jött létre a sertésinfluenza megnevezés is.

Források:

Kövecses Zoltán – Benczes Réka 2010: Kognitív nyelvészet, Akadémiai Kiadó, Budapest

Kuna Ágnes 2010: Szent Antal tüzétől a Münchausen-szindrómáig
elérhető: http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/6.4/kuna_szent_antal_tuzetol.pdf
Letöltés: 2015. 03.02

Magyar László András 2000: Állatok és betegségnevek, Orvostörténeti közlemények (170–173), 161–177.
elérhető:http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.13/2000_170_173_magyar_laszlo_allatok_betegsegnevek.pdf
Letöltés: 2015.03.02

Magyary-Kossa Gyula 1929: Magyar orvosi emlékek II, Eggenberger-féle Könyvkereskedés, Budapest

Zaicz Gábor 2006 Etimológiai szótár, Tinta Könyvkiadó, Budapest

Az egyes betegségek tüneteinek és kórlefolyásának forrása: http://www.webbeteg.hu/

Kubitsch Rebeka