Az előző cikkünkben a kutyák tulajdonságaival foglalkoztunk részletesebben. Most az állati kommunikációé lesz a főszerep.

Az emberi és állati kommunikációt a következő sajátosságok különítik el: A tudatosság és szándékosság, hiszen képesek vagyunk befolyásolni, manipulálni embertársainkat. A kreativitás, mivel bármilyen mondatot létre tudunk hozni többféleképpen is. Továbbá el tudunk vonatkoztatni az „itt és most”-tól, tehát tudunk a múltról, a jövőről is beszélni. Az emberi nyelvre jellemző még, hogy önkényes, valamint konvención (megegyezésen) alapul. Kulturálisan átadott tudás és tanulás által is öröklődik, és az emberi nyelv strukturált, kompozicionális, tehát az elemek jelentéséből és kapcsolódási módjából megállapítható az egység jelentése (pl. napraforgó – nap felé forduló növény). Emellett rekurzív is, azaz ismételhető szerkezeteket tartalmaz (pl. Anna az, aki szereti Péter, aki szereti Marit, aki szereti Katát.). Azonban az elkülönítő sajátosságok között akadnak olyanok, melyek az állati kommunikációban is megjelennek. A méhek riszáló tánca jelzi az iránnyal (felfelé vagy lefelé, szög), a távolsággal (a tánc sebessége) és a táplálék minőségével (gyorsabban riszál) azt, hogy a táplálékforrás hol található. Ehhez a viselkedéshez kell egyfajta kreativitás és elvonatkoztatás is.

Forrás: http://users.atw.hu/agota01/3.oldal.html

A következőkben a nyelvészeti udvariasságot kívánom körbejárni. Az udvariasság mint nyelvi tevékenység nagymértékben meghatározza az emberek közti együttműködés hatékonyságát és sikerességét. A legtöbb félreértés, zavar forrása az, hogy egyes társadalmi kapcsolatok eltérő nyelvhasználatot igényelnek, Az udvariasság tárgykörének vizsgálatát szükségszerűvé teszi a társadalmi különbségekből fakadó konfliktusok, félreértések jelenléte a mindennapos kommunikációban. A konfliktusok forrása gyökerezhet az eltérő életkori, iskolázottsági, lakóhelyi, kulturális és munkahelyi tényezőkből.

Néhány héttel ezelőtt olyan betegségek elnevezéseit vizsgáltuk meg, amelyek állatnevekhez köthetőek. Nézzünk most meg egy másik izgalmas csoportot! Ismerősen hangzik az angolkór, francia kór vagy spanyolnátha? És azt tudja, miért így hívják őket? Ha nem, akkor itt a remek lehetőség, hogy megtudja! A cikk ugyanakkor azok számára is izgalmas lehet, akik mindezekkel már tisztában vannak!

Az olyan betegségnevek, amelyekben egy nemzet neve szerepel, általában metonimikusak, vagyis nem hasonlóságon (mint a metafora esetében), hanem érintkezésen alapulnak, mely a két dolog közötti természetes logikai kapcsolat miatt jöhet létre. (Szathmári 2008: 410) Ezen belül is gyakran térbeli érintkezésről van szó, de az ok-okozati kapcsolat is felfedezhető.

Lássunk néhány példát!

Az angolkór (más néven rachitis) számos esetben a kevés napfény okozta súlyos D-vitamin-hiány következtében alakulhat ki. Mivel a D-vitamin felelős a csontok szilárdságáért, ha a szervezet nincs kellőképp ellátva, már csecsemőkorban elváltozások alakulhatnak ki. A betegség első tudományos leírása az ipari forradalom idejéből, Angliából származik, mikor egyre többen költöztek városokba, ahol jellemző volt a légszennyezés és ennélfogva a napfény hiánya is. Ez a betegség különösen jellemző volt Angliára, tehát a kór leggyakoribb előfordulási helyéről kapta a nevét. De nem csupán a magyar nyelvben található meg a kifejezés: németül englische Krankheit, dánul Engelsk syge, hollandul Engelse ziekte vagy például lengyelül angielska choroba. Ezek szerkezetileg ugyanúgy épülnek fel, mint a magyar elnevezés: ”angol + betegség”.

Cikkünkben a földrajz tantárgy tankönyvi szövegeinek néhány problémás mondatszerkesztési sajátosságát mutatjuk be[1]. Ehhez kiegészítésül szolgálnak a pedagógiából már jól ismert kutatási eredmények is. Ezek az eredmények, ha nem is közvetlenül, de közvetve hozzájárulhatnak a tanulók motivációjának változásához.

Kiindulási pontként tisztázni kell, hogy mi is az a szövegértés. A pszicholingvisztikában és a pedagógiában másként közelítik meg ezt a fogalmat. A kétféle megközelítés bizonyos részeinek összevonásával vizsgálom meg, hogy a diákoknál a „nyelvtani forma és a lexikális jelentés közvetítette értelem” (Laczkó 2008: 12–3) és a „mélyebb összefüggések” megértése (Laczkó 2008: 12) a tankönyvi szövegrészletek értelmezése során jelen van-e.

A jelen cikkben kiválasztott tantárgy: a természetismeret földrajzi része. Ezen tankönyvek 5. osztályos tanulóknak íródtak.  A pedagógia területén végzett kutatások empirikus eredményekkel is alátámasztották, hogy a természettudományos tantárgyak iránti érdeklődés egyre kedvezőtlenebb az életkor előrehaladtával (Csapó 2000:360).  Ha a tankönyvek mondatszerkesztési sajátosságai nem megfelelőek, és a diákok többsége is egyre kevésbé lesz motivált a tanulás iránt az életkoruk növekedésével, akkor hogyan lehetne ezt a folyamatot megállítani?

A Föld az űrből című kép

Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/termeszetismeret/ember-a-termeszetben-6-osztaly/ismerkedes-a-folddel/a-fold-alakja-es-szerkezete

Egyesek szerint a magyar filmszinkronizálást hungarikummá kellene nyilvánítani, bár valójában talán inkább az a kettős mítosz lehetne hungarikum, ami a magyar szinkront övezi. A filmeseknek ugyanis már-már kötelező hobbija csépelni az eredeti hanggal, felirattal vetített filmeket háttérbe szorító szinkront vagy a hajmeresztő címfordításokat. Másfelől viszont a mai napig vígan élnek az olyan városi legendák, miszerint Romhányi József zseniális, kínrímekkel teletűzdelt Frédi és Béni-fordítása hatására az eredeti angol verziót is újraszinkronizálták (amiből természetesen annyi igaz, hogy Romhányi zseniálisan fordított).

Forrás: www.listal.com

Az utóbbi példán is látszik, hogy minden hibája ellenére igenis van nem egy jó filmfordító, akiknek köszönhetően nemcsak szélesebb közönség is élvezheti a filmeket, hanem behozzák a képbe azt „a bizonyos pluszt”, amitől igazán különleges élmény lesz a mozizás. Ez vonatkozik az Asterix és Obelix mozifilm második, Kleopátra küldetés címet viselő részére is. A nagy népszerűségnek örvendő Speier Dávid fordító egyik sokat emlegetett remekműve ez a rímelő, az egyiptomi-római-gall kultúrát fantasztikusan karikírozó szinkron, ami nemcsak a mozikedvelőknek, de a nyelvészeknek is sok csemegét tartogat. A nyelvi humora ugyanis nem mással magyarázható, mint a blogunkon korábban már ismertetett retorikai alakzatokkal (akkor a HVG címadásain keresztül nyerhettünk ebbe betekintést két részben). Cikksorozatom első részében az adjekció és detrakció segítségével megjelenő humort elemzem (mivel a legtöbb esetben a rímpárokban explicit módon jelenik meg a hangalakzat forrása és eredménye, ezt a későbbiekben mindig a rímpár első tagjához viszonyítva határozom meg).