Az adjekcióról és a detrakcióról szóló cikkünk után most megtudhatjuk, hogy mit jelent a transzmutáció és az immutáció jelensége, valamint arra is fény derül, hogy milyen mértékben jelennek meg ezek az alakzatok a címlapokon.

• transzmutáció (felcserélés)

Az eredeti formát átalakítja, a nyelvi elemeket felcseréli, így teremt stílushatást.

• immutáció (helyettesítés)

Helyettesítésen alapuló művelet, egy nyelvi elem másik elemmel való kicserélését értjük alatta.

Ezek a jelenségek több nyelvi szinten is megvalósulhatnak, amely a korábbi cikkben tárgyalt bővítéses és elhagyásos átalakító műveletekre is vonatkozik. Már a klasszikus retorikában is megkülönböztettek hangalakzatot, szóalakzatot, mondatalakzatot és gondolatalakzatot.

A 2012/13. (márc. 28.) szám címlapján olvasható címként a kérdés: Talpon marad?, ami az egyik népszerű tévéműsor nevének (Maradj talpon!) az ellentettje, így ez egy felcserélés, valamint a marad szóból eltűnt a szóvégi j betű, ami pedig egyben egy apokopé (elhagyás) is. További példák a transzmutációra: Időfutam (Futamidő helyett), Hasadástudat (Tudathasadás helyett).

forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2010.38

A HVG 2013/42. (okt. 16.) számának címlapján az szerepel, hogy Ria, ria kálvária!, ami ez esetben egy helyettesítés, hiszen az eredeti formában a kálvária szó helyett a Hungária szerepel.

További példák az immutációra: Állam bácsi, kérem (Tanár úr kérem helyett), Néplövészet (Céllövészet helyett), 1001 tavasz (1001 éjszaka helyett), Itt nemzeti földbolt nyílik (Itt nemzeti dohánybolt nyílik helyett), Mindenki másképp utálja (Mindenki másképp csinálja helyett), Vízparancs (Tíz parancs helyett), Mittan? (Hittan? helyett), Nikotinbárók (Drogbárók helyett), Ciprus gyümölcsei (Tenger gyümölcsei helyett), Kegybankelnök (Jegybankelnök helyett), Ásó, kapa, Ptk. (Ásó, kapa, nagyharang helyett), Drága trükk (Olcsó trükk helyett), Nagy lépés az ellenzéknek (Nagy lépés az emberiségnek helyett), A lakosság odaát van (Az igazság odaát van helyett), Egy szem többet lát (Több szem többet lát helyett), Légvádak (Légvárak helyett), Dobd a pénzt és fuss! (Fogd a pénzt és fuss! helyett), Önnek egy új adója érkezett (Önnek egy új üzenete érkezett), Kiballagók (Elballagók helyett), Osztozz és uralkodj! (Oszd meg és uralkodj! helyett), Brüsszeli muzsikusok (Brémai muzsikusok helyett), Adósodj okosan! (Gazdálkodj okosan! helyett), Kinél frankolsz? (Kinél bankolsz? helyett), Kémmesék (Rémmesék helyett) Kérdezze meg államtitkárát, miniszterét (Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét helyett), Mégis korog a Föld (Mégis forog/mozog a Föld helyett), Választók határok nélkül (Játékok határok nélkül), Gépirodalom (Szépirodalom helyett), Vissza a közösbe (Vissza a jövőbe helyett), Fújják a magukét (Mondják a magukét helyett).

forrás: http://hvg.hu/hvgfriss/2011.40

A megvizsgált címekben megfigyelhető, hogy míg egyes alakzatok igen gyakran fordulnak elő, addig némelyek csak alig vagy szinte elő sem fordulnak. Az ötven címből harmincegyben található immutáció, tehát amennyiben ezt a mintát reprezentatívnak vesszük, akkor statisztikailag a címek több mint felében helyettesítést tapasztalunk. Ezután gyakori volt még a protézis (szó eleji bővítés), ami hat alkalommal fordul elő, majd a paragógé, apokopé, epentézis és transzmutáció háromszor, szinkopé kétszer, aferézis pedig egyszer sem található.

Ez valójában nem meglepő, mivel nem lehet mindegyik alakzattal ugyanazt a hatást elérni, ezeknek a címlapoknak pedig a legtöbb esetben figyelemfelkeltés és szórakoztatás az elsődleges célja, amelyet az iróniával, a kétértelműséggel, a szójátékokkal és a bravúros illusztrációkkal jól meg tudnak valósítani. Az immutáció esetében a lehetőségek tárháza nagy, mivel akár egy-egy hang kicserélésével vagy egy teljes szónak egy másikkal való helyettesítésével egészen új értelmet kap a szöveg. Így bármilyen szót, szókapcsolatot vagy gondolatot könnyen és sokféleképpen meg lehet változtatni.

A második legtöbbször előforduló jelenség a protézis, de így is jóval ritkábban fordult elő, mint az immutáció. A szó elejére betoldott hanggal vagy szótaggal szintén egy teljesen új jelentést kaphat az adott fogalom, viszont kevesebb variáció lehetséges, ugyanis azt is szem előtt kell tartani, hogy a kapott kifejezés értelmes legyen, és jelentése az alapjelentéstől eltérjen. Láttuk, hogy az adjekció másik két esete: az epentézis és a paragógé már ritkábban fordul elő, mindössze három-három alkalommal, mivel a szó közepébe és végére nehezebb a hangbetoldás. Ennél a két típusnál sokszor a bővítés nem változtat a jelentésen, például érzem - érezem vagy ezt - eztet.

A detrakciós alakzatok (elhagyások) ennél még ritkábban fordultak elő, ennek magyarázata az lehet, hogy míg beszéd közben a beszéd természetes velejárója, addig írásban nem nagyon hagyunk el betűket, esetleg csupán rövidítéskor. Ezeknél az alakzatoknál is jellemző az, ha elhagyunk egy hangot, még nem változik meg a jelentés az esetek többségében. Aferézis a felsorolt címek között nem található, mivel a szó elején történő hang elhagyásakor nagy részben csak a szó rövidül meg, ugyanakkor nem igazán tud egy szóvicc vagy szójáték alapjául szolgálni, például az amelyből lesz mely, vagy az ésből s.

A transzmutáció esetében is korlátozottak a lehetőségek, mivel a meglévő hangok, illetve szavak felcserélésével tudunk egy új fogalmat létrehozni, míg az immutációnál bármely más elemmel ki lehet cserélni az adott nyelvi elemet.

Egyes állandósult szókapcsolatok, frázisok (pl. több szem többet lát, önnek egy új üzenete érkezett) mélyen belénk vannak rögződve, ez is egy ok, amiért ilyen jól működnek ezek a nyelvi változtatások. Természetesen, aki nem ismeri az úgynevezett alapformát, abból ez nem fog semmilyen hatást kiváltani, az illető akár hibaként is felfoghatja.

Irodalom:

Tolcsvai Nagy Gábor: A magyar nyelv stilisztikája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 

Internetes forrás:
http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm

Szalma Baksi Tímea