Előző cikkünkből megtudhattuk, milyen szerepet töltenek be a metaforák a mindennapjainkban. Ha felkeltettük érdeklődését, most azt is megismerheti, mi a különbség az egyes fogalmi metaforák között.
Közeledik a karácsony.
Szerelembe esett.
A helyzet magaslatán vagyok.
A fenti három mondat közös jellemzője, hogy mindegyik fogalmi metafora, mindegyikben fellelhető egy forrás- és egy céltartomány is. Viszont ha különbséget kellene megfogalmaznunk, vajon mi lenne az?
Nos, azt mondhatjuk, hogy mindhárom metafora egy árnyalatnyival különböző szerepet tölt be a gondolkodásunkban, azaz kognitív funkciójukban térnek el egymástól.
E szerint három csoportba sorolhatjuk a metaforákat: vannak szerkezeti, ontológiai és orientációs metaforák.
Az előző cikkben hozott példáink kapcsán tulajdonképpen már foglalkoztunk a szerkezeti metaforákkal. A forrástartomány kifejezetten széles körű és rendszerezett tudást biztosít a céltartomány számára. A lényeg tehát az, hogy egy bizonyos céltartományt egy meghatározott forrástartomány segítségével megérthessünk.
Íme egy példa: az idő fogalmát a mozgás és a tér fogalmain keresztül képezzük le, így jön létre az IDŐ MOZGÁS metafora, amely a következő nyelvi példákon keresztül is megfigyelhető:
Eljött az idő.
A 15-ét követő héten…
Repül az idő.
Már jóval túl van a hatvanon.
Lassan közeledünk az év végéhez.
forrás: https://m.blog.hu/sz/szamszara/image/
Az ontológiai metaforák abban különböznek az előző típustól, hogy jóval általánosabb kategóriákba sorolják be az elvont célfogalmakat. Konkrétabban fogalmazva: a körülöttünk lévő jelenségeket különböző tárgyak, anyagok, tartályok formájában fogjuk fel. Az ontológiai metaforák használata a kifejezetten elvont, nem igazán kézzelfogható emberi tapasztalatok esetében a legcélszerűbb. Néhány példa az ontológiai metaforára:
FIZIKAI TÁRGYAK – ELVONT FOGALMAK (AZ EMBERI ELME EGY GÉP: Rozsdás aggyal ébredt.)
FIZIKAI TÁRGYAK – ESEMÉNYEK (Elindul a versenyen.)
ANYAGOK – TEVÉKENYSÉGEK (Mennyit úsztál?)
TARTÁLY –ÁLLAPOTOK (Szerelembe esett.)
Az orientációs metaforák még az ontológiai metaforáknál is egyszerűbbnek, kevésbé strukturáltaknak tűnnek. Céljuk, hogy a célfogalmak egy bizonyos csoportját egymással összefüggővé, koherenssé tegyék. Az orientációs elnevezés onnan ered, hogy ezek a metaforák alapvető térbeli irányokon, pl. föl-le, ki-be, középpont-kerület irányokon alapulnak.
forrás: https://m.blog.hu/sz/szamszara/image/
Néhány példa az orientációs (irányultsági) metaforákra:
A TÖBB FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, A KEVESEBB LEFELÉ IRÁNYULTSÁG
Csavard fel a hangerőt!
Halkítsd le a magnót!
AZ EGÉSZSÉG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, A BETEGSÉG LEFELÉ IRÁNYULTSÁG
Feltámadt halottaiból.
Leépült a betegségben.
A KONTROLL FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, A HIÁNYA LEFELÉ IRÁNYULTSÁG
A helyzet magaslatán állok.
Az irányítása alatt állnak.
A BOLDOGSÁG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, A SZOMORÚSÁG LEFELÉ IRÁNYULTSÁG
Fel vagyok dobva.
Le vagyok törve.
A fenti példákból kitűnhet, hogy a fölfelé irányultságot rendszerint pozitívumként, míg az ellenkezőjét leginkább negatívumként értékeljük.
forrás: http://greatinspire.com/wp-content/uploads/
2014/06/Happiness-in-daily-life-photography-4.jpg
Így, hogy számba vettük, milyen típusú metaforákat használunk, talán még jobban rácsodálkozhatunk, mennyire összefügg a gondolkodás a mindennapi nyelvhasználatunkkal.
Mivel a valóság ilyesféle leképezése javarészt kultúrától függetlenül végbemehet, nem lepődhetünk meg többé azon sem, ha a különböző nyelvet beszélők hasonlóan fejezik ki magukat.
A metaforákkal kapcsolatban természetesen még sok érdekes dologra figyelhetünk fel, érdemes tehát tudatosan szemlélni a nyelvhasználatunkat!
Felhasznált irodalom:
Kövecses Zoltán 2005: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe, Budapest, Typotex.
Kalla Viktória
